The ​Life-Changing Magic of Not Giving a F*ck

Egy útmutatás arról, hogy hogyan szabadíts fel rengeteg időt és energiát azáltal, hogy a terheid nagy részét lerázod magadról, mint kutya a vizet.

A könyv a NotSorry módszert mutatja be, melynek az a célja, hogy lerázd magadról azokat a feladatokat (vagy akár embereket), melyek számodra nem fontosak, vagy amelyek kifejezetten idegesítenek. Ha jól végzed el a módszer két lépését, akkor végül nem fogod megbánni, hogy tettél mások véleményére, vagy elvárásaira, és a saját utadat jártad. (Ezért NotSorry a módszer neve.) Hogyha a számodra fölösleges, vagy idegesítő terhektől megszabadulsz, rengeteg időt, energiát, vagy akár pénzt is megspórolhatsz magadnak. Ráadásul több erőd (időd, és pénzed) marad azokra a dolgokra, melyek örömet okoznak számodra, és arra a kevés teendőre is, ami ugyan púp a hátadon, de bizonyos megfontolásból elég fontosnak tartottad ahhoz, hogy mégis foglalkozz vele.

Röviden ez a könyv lényege, és a végrehajtásához pontos útmutatást ad. Az egyik legnagyobb buktató, hogy a feladatok elhárításakor, ha nem jól tálalod mások felé a döntésed, s*ggfejnek tűnhetsz. (Elnézést, de a könyv is tele van csúnya szavakkal, szóval ha azt fontolgatod, hogy kezedbe veszed, akkor jobb, ha előre felkészülsz rá.) A könyv ennek elkerüléséhez is ad iránymutatást, és rengeteg példát. Általában ezek a példák nagyon humorosak, és úgy általában a könyv egész stílusa nagyon vicces, szórakoztató. Kifejezetten élvezet olvasni.

A könyv rögtön feladatokat is ad, hogy elsajátíthasd, és a saját életedre alkalmazd a módszert. Én megcsináltam minden feladatot, számba vettem az összes nyűgöt, ami a fejemben zsongott, és apránként felszámoltam a káoszt. Nem egy könnyű feladat; kezdetben, ahogy a szerző is ígéri, csak még rosszabbul érzed magad, amikor látod a rád nehezedő gondok tengerét. De aztán amikor egyesével felszámoltam ezeket a terheket, és elhatároztam, hogy többet nem aggódok ilyen-olyan hülyeségeken, amit úgysem tudok befolyásolni, vagy ami még úgyis a jövő zenéje, vagy amikor beláttam, hogy nem az én hibám, és többet nem is törődök vele, hogy XY fittyet hány az érzéseimre és nem ért a szóból, akkor apránként egyre felszabadultabbnak éreztem magam. A bő kétoldalas listám elemeinek a 90%-át kihúztam ilyen jellegű megfontolások alapján. Már annak kilátásától is sokkal boldogabb lettem, hogy a kihúzott tételekből felszabaduló időt és energiát arra fordíthatom, ami igazán fontos a számomra. És mivel alaposan átgondoltam minden egyes tételt, és megindokoltam magamnak minden döntésemet, ezért úgy érzem, tényleg képes vagyok félretolni ezeket, és helyettük arra a kevésre koncentrálni, ami megmaradt a listámon. Remélem, tényleg így is lesz, de ha mégis meginognék, majd újra előveszem a listámat, és emlékeztetem magam arra, hogy a hülyeségek helyett inkább a fontos dolgokkal kell törődnöm.

Azt egyelőre nem tudom, hogy valóban megváltoztatja-e az életemet ez a könyv (ahogy a cím ígéri), de most mindenesetre segített. Az egyik fontos lépést, hogy hogyan kommunikáljuk a döntésünket, még nem volt alkalmam kipróbálni (mert nem láttam végül szükségét semelyik listaelemem esetében sem), de valójában eddig is mindig a könyv által tanácsolt receptet követtem, mindenféle útmutatás nélkül is. Csak azt nem láttam eddig be, hogy ha nem értenek a szép szóból az emberek, az nem az én hibám.