Némileg túlértékelt, de azért érdekes thriller, nyögvenyelős kezdéssel.
A történetből: Rachel minden reggel és este ugyanazzal a vonattal utazik Londonba és onnan haza. Útközben megfigyeli az embereket, különösen Jesst és Jasont, akik csak néhány háznyira laknak az ő régi otthonától. A fiatal pár látványa az ő múltjára emlékezteti, amikor még ő is boldog volt a férje mellett. Most viszont már egyedül van, egyetlen és rendszeres társa csupán az alkohol. Egyik nap arról értesül az újságból, hogy Jess eltűnt, méghozzá azon az éjszakán, amikor ő is ott járt. Csakhogy nem emlékszik semmire, mert túl részeg volt.
Értékelésem: Jó volt. Azt mondjuk nem értem, mitől lett ilyen kiemelkedően népszerű ez a thriller, de rendben volt, alapvetően tetszett. Pedig az elejét kicsit vonakodva olvastam, azt gondoltam közben: "ki akar ilyen elcs*szett emberekről olvasni?" Merthogy úgy tűnt, minden szereplő élete romokban hever és nem tesznek érte semmit, hogy kilábaljanak a problémáikból. Később szerencsére változott némileg a helyzet, és a történet is egyre érdekesebb lett, így nem volt már ilyen gondom a könyvvel, és egyre gyorsabb tempóban haladtam vele.
Bevallom, az elején kicsit az is nehézséget okozott, hogy a két mesélő két különböző idősíkban számolt be az eseményekről. Kicsit meg kellett ezt szoknom, de hamarosan a helyére került minden a fejemben. A nő eltűnéséért felelős személy kilétére és indítékára volt egy erős tippem már a regény közepénél, és végig őrá gondoltam, de végül nem lett igazam. Az elméletemet arra alapoztam, hogy *spoiler* Megan azt hazudta a férjének, hogy azért hagyott fel a bébiszitterkedéssel, mert Tom kikezdett vele. Aztán az író erről szépen megfeledkezett, olyan értelemben, hogy ennek látszólag semmi következménye nem lett. Na én erre haraptam rá, azt gondoltam, hogy ez nem reális, biztos, hogy ennek lett valami folyománya, ami végül elfajulhatott. Én arra gondoltam, hogy nő lehet a gyilkos, talán elsősorban azért, mert Rachel és a rendőrség is sokáig csak férfiakat gyanúsított. Mintha az író szerette volna elkerülni, hogy akár csak az eszünkbe jusson egy női gyilkos ötlete, és majd a regény végén ezzel jól meglep bennünket. "Hohó," gondoltam, "én ennél már dörzsöltebb olvasó vagyok!" És szépen kitaláltam, hogy Anna lesz a gyilkos: biztos úgy alakult, hogy ez a hazugság végül az ő személyét sértette, vagy hogy annyira összeverekedtek a férjek, hogy Anna végül nem látott más kiutat, vagy ilyesmi. Hát végül nem lett igazam. :) *spoiler vége*
Akárhogy is, nem lett szerintem rossz lezárása a regénynek. Különösen talán az utolsó gondolat tetszett, hogy semelyikük sem menthető fel a hazugságaik és tetteik alól, és ez a bűntudat most már örökre kísérteni fogja őket. (Én legalábbis így értelmeztem.)
Bevallom, az elején kicsit az is nehézséget okozott, hogy a két mesélő két különböző idősíkban számolt be az eseményekről. Kicsit meg kellett ezt szoknom, de hamarosan a helyére került minden a fejemben. A nő eltűnéséért felelős személy kilétére és indítékára volt egy erős tippem már a regény közepénél, és végig őrá gondoltam, de végül nem lett igazam. Az elméletemet arra alapoztam, hogy *spoiler* Megan azt hazudta a férjének, hogy azért hagyott fel a bébiszitterkedéssel, mert Tom kikezdett vele. Aztán az író erről szépen megfeledkezett, olyan értelemben, hogy ennek látszólag semmi következménye nem lett. Na én erre haraptam rá, azt gondoltam, hogy ez nem reális, biztos, hogy ennek lett valami folyománya, ami végül elfajulhatott. Én arra gondoltam, hogy nő lehet a gyilkos, talán elsősorban azért, mert Rachel és a rendőrség is sokáig csak férfiakat gyanúsított. Mintha az író szerette volna elkerülni, hogy akár csak az eszünkbe jusson egy női gyilkos ötlete, és majd a regény végén ezzel jól meglep bennünket. "Hohó," gondoltam, "én ennél már dörzsöltebb olvasó vagyok!" És szépen kitaláltam, hogy Anna lesz a gyilkos: biztos úgy alakult, hogy ez a hazugság végül az ő személyét sértette, vagy hogy annyira összeverekedtek a férjek, hogy Anna végül nem látott más kiutat, vagy ilyesmi. Hát végül nem lett igazam. :) *spoiler vége*
Akárhogy is, nem lett szerintem rossz lezárása a regénynek. Különösen talán az utolsó gondolat tetszett, hogy semelyikük sem menthető fel a hazugságaik és tetteik alól, és ez a bűntudat most már örökre kísérteni fogja őket. (Én legalábbis így értelmeztem.)
Értékelésem: 4 / 5
A regény kapcsán írtam egy bejegyzést az íróról és a regény megfilmesítéséről. Ez ide kattintva érhető el: Paula Hawkins és a lány a vonaton.
Film: Valószínűleg a regény alapján készült filmet is meg fogom nézni októberben. Nem azért, mert kihagyhatatlannak gondolom, nem is azért, mert a regény annyira remek volt, hanem egyszerűen azért, mert ha már elolvastam, és a többi Mini-könyvklubos is megnézi (gondolom, sokan fogják), akkor nem szeretnék kimaradni én sem. Persze azért kicsit kíváncsi is vagyok a filmre. :)
Hasonló könyvek:
|
|
|
|
Már nálam is várós a film, de én például tudtam szeretni a regényt, mivel érdekelt a karakterek lelkiállapota és itt volt mit boncolgatni rendesen a sok pia ellenére is. :)
VálaszTörlésValóban volt mit boncolgatni, bőven... :)
Törlés