Érdekes alapötletű, de gyenge kivitelezésű történet egy zárt világból kivetett lányról.
A történetből: Aria már egy ideje nem hallott az anyja felől, aki más városba költözött. Ezért megkörnyékezi az egyik konzul fiát, Sorent, hátha rajta keresztül megtudhat valamit. Sorennel öten kiszöknek az egyik mezőgazdasági részlegre, ám Soren hamarosan bekattan és kis híján mindannyiukat megöli. Ariát egy külsős menti meg, aki beszökött a területükre. Mikor Aria magához tér, és elmeséli a történteket a konzulnak, Ariát száműzik a városból és magára marad a kinti, barbár világban.
Értékelésem: A regény ötlete és a cselekmény nagyjából jó volt, de a kivitelezés nem. Tetszettek a különböző társadalmak, amikben élnek, a rejtélyes éter, ami az égben kavarog és időnként hatalmas pusztítást hoz, Aria száműzetése és küldetése, hogy bebizonyítsa igazát. Nem tetszettek viszont a szuperképességek, amikkel a külsősök rendelkeztek: felerősödött hallás, látás, szaglás, ízlelés... (már vártam, hogy mikor jön valaki, akinek a tapintása lesz szuperérzékeny.) Túl erőltetettnek tartom ezt a vonulatot, és különösen azt, hogy a férfi főszereplőnek ezekből a különleges képességekből több is kijutott. Ahhoz képest, hogy milyen ritkának tartják ezeket az adottságokat, szinte minden szereplő rendelkezik valamelyikkel. Nem szeretem az ilyen ellentmondásokat, mert számomra hiteltelenné teszi a történetet.
Szintén a szuperképességekhez tartozik az erőltetett fogalmazás, amivel az író megpróbálja érzékeltetni a szagokat, amiket egy ilyen szuperszagló érez: pl. ibolyvirágszínű illat... mi van?! Az még hagyján, hogy a szagokból megérzi mások félelmét, vagy hangulatát, de hogy még annak okát is, az már azért tényleg túlzás. Jaj, meg amikor kiszagolja a lány menzeszét... ennél kínosabbra már nehezen tudta volna megírni!
Aztán nem tetszett az sem, hogy olyan kényelmes volt az egész. Spoiler: azt mondják, hogy el kell menni Marronhoz, mert ott jó lesz, el is mennek, és ott tényleg jó. Sőt, kifejezetten luxus körülmények várják őket, szinte ingyen! Csak egy gyűrűt adnak érte, esetleg még néhány csecsebecsét, és cserébe megkapnak minden high-tech hozzáférést, orvosi ellátást, selyem ágyneműt, stb. Szerintem ez túlságosan kényelmes az író és a szereplők számára is. Miért nem lehetett egy kis izgalmat belecsempészni? Valami csavart? Miért kellett így belesüppedniük a kényelmesbe, főleg ilyen irracionálisan alacsony fizetségért cserébe? Szerintem lehetett volna tovább fokozni az izgalmakat és több csavart vinni a történetbe.
A Mini-könyvklubos olvasótársaim közül láttam, hogy többen is felróják a könyvnek a túlzott romantikus csöpögését. Nekem ez nem tűnt fel, szerintem nem volt vészes – hacsak nem az idétlen szagleírásokra gondolnak. A fogalmazás sok helyen kifejezetten erőltetettnek hatott, annyira, hogy azt már kínos volt olvasni. Nem tudom, hogy ez a fordítás hibája-e, vagy sem, de mindenesetre nem tetszett.
Mint látható, sok szempontból elégedetlen vagyok a regénnyel, de a cselekmény, a társadalmak, és az éter határozottan tetszett. Találgattam magamban, próbáltam rájönni, mi is lehet ez az éter fölöttük, és ezt a részét kifejezetten élveztem. De az erőltetett fogalmazás tényleg kínos volt. Lehet, hogy angolul megpróbálkozom majd a regény folytatásával is, mert valamennyire kíváncsi vagyok a történet további alakulására, és akkor azt is eldöntöm majd magamnak, hogy csak a magyar verzió volt-e ennyire rosszul megfogalmazva (bár igazából ezt kétlem).
Szintén a szuperképességekhez tartozik az erőltetett fogalmazás, amivel az író megpróbálja érzékeltetni a szagokat, amiket egy ilyen szuperszagló érez: pl. ibolyvirágszínű illat... mi van?! Az még hagyján, hogy a szagokból megérzi mások félelmét, vagy hangulatát, de hogy még annak okát is, az már azért tényleg túlzás. Jaj, meg amikor kiszagolja a lány menzeszét... ennél kínosabbra már nehezen tudta volna megírni!
Aztán nem tetszett az sem, hogy olyan kényelmes volt az egész. Spoiler: azt mondják, hogy el kell menni Marronhoz, mert ott jó lesz, el is mennek, és ott tényleg jó. Sőt, kifejezetten luxus körülmények várják őket, szinte ingyen! Csak egy gyűrűt adnak érte, esetleg még néhány csecsebecsét, és cserébe megkapnak minden high-tech hozzáférést, orvosi ellátást, selyem ágyneműt, stb. Szerintem ez túlságosan kényelmes az író és a szereplők számára is. Miért nem lehetett egy kis izgalmat belecsempészni? Valami csavart? Miért kellett így belesüppedniük a kényelmesbe, főleg ilyen irracionálisan alacsony fizetségért cserébe? Szerintem lehetett volna tovább fokozni az izgalmakat és több csavart vinni a történetbe.
A Mini-könyvklubos olvasótársaim közül láttam, hogy többen is felróják a könyvnek a túlzott romantikus csöpögését. Nekem ez nem tűnt fel, szerintem nem volt vészes – hacsak nem az idétlen szagleírásokra gondolnak. A fogalmazás sok helyen kifejezetten erőltetettnek hatott, annyira, hogy azt már kínos volt olvasni. Nem tudom, hogy ez a fordítás hibája-e, vagy sem, de mindenesetre nem tetszett.
Mint látható, sok szempontból elégedetlen vagyok a regénnyel, de a cselekmény, a társadalmak, és az éter határozottan tetszett. Találgattam magamban, próbáltam rájönni, mi is lehet ez az éter fölöttük, és ezt a részét kifejezetten élveztem. De az erőltetett fogalmazás tényleg kínos volt. Lehet, hogy angolul megpróbálkozom majd a regény folytatásával is, mert valamennyire kíváncsi vagyok a történet további alakulására, és akkor azt is eldöntöm majd magamnak, hogy csak a magyar verzió volt-e ennyire rosszul megfogalmazva (bár igazából ezt kétlem).
Értékelésem: 2,5 / 5
A regény kapcsán írtam egy bejegyzést az íróról és más regényeiről. Ez ide kattintva érhető el: Veronica Rossi és regényei.
Under the Never Sky 0,5: Roar and Liv
Under the Never Sky 1: Under the Never Sky – Végtelen ég alatt
Under the Never Sky 2: Through the Ever Night
Under the Never Sky 2,5: Brooke
Under the Never Sky 3: Into the Still Blue
Hasonló könyvek:
|
|
|
|
Annyira tudtam, hogy nem fogod szeretni! :D :D Egyetértek amúgy a véleményeddel, bár élveztem azért... legalábbis jobban, mint te. :D // ~ Látom ez a mensi-szag ez nálad is kiverte a biztosítékot... :(( //
VálaszTörlésAzt azért nem mondanám, hogy nem szerettem, mert voltak benne dolgok, amik tetszettek... de valóban kicsivel több volt az, ami viszont nem tetszett.
Törlés:) lol, milyen szigorú voltál és hogy megjártuk ezzel a könyvvel, szinte mind.
VálaszTörlésA maroonos rész teljesen Mad Max adoptáció, én bírtam ezért, mert szerettem a 2015-ös filmet.
Ha elolvasod angolul, akkor mindenképpen írj majd róla, jó? :))
Köszi.
Ahogy látni szoktam a moly-on mások értékeléseit, én a többséghez képest mindig szigorú vagyok. Bár számomra inkább mások tűnnek túlságosan elnézőnek :)
TörlésA Mad Max-et nem láttam, úgyhogy ehhez nem tudok sajnos hozzászólni.
Ha elolvasom a folytatást, akkor írok is róla, de egyáltalán nem biztos, hogy tényleg nekiállok majd. Most, hogy eltelt egy-két hét, már kezd is a feledés homályába borulni ennek a regénynek a cselekménye... úgy tűnik, hogy olyan nagy hatással mégsem volt rám.