A történetből: Pi különleges fiú. Egy állatkertben nevelkedett, hiszen az apja az állatkert tulajdonosa. Vallása a hindu, a keresztény és az iszlám. Együtt. Élete nagy kalandja akkor kezdődik, amikor családjával és az állatkerti állatok egy részével felszállnak egy tengerjáró hajóra, hogy Indiából Kanadába költözzenek. A hajó elsüllyed, Pi mentőcsónakba kerül néhány állattal és elkezdődnek megpróbáltatásai.
Értékelésem: Nem tetszett. Ennek ellenére hősiesen végigolvastam, főként azért, mert kíváncsi voltam a végére, vagyis pontosabban az elejére. Ugyanis zavaros volt számomra a könyv első része (három nagy részből áll), és azt reméltem, hogy a könyv végére érve majd megvilágosodom. Tévedtem.
Vegyük számba, hogy mi miatt nem tetszett. Az előszót volt a legnehezebb végigszenvedni, folyton elkalandozott az író, és a témához nem is kapcsolódó dolgokról írt hosszasan. Nagyon unalmas volt. Aztán a könyv első része még mindig nagyon elkalandozó volt, de már talán kicsit kevésbé, viszont nehezítette a megértést az időbeli ugrálás. Mindenféle figyelmeztetés, vagy különösebb magyarázat nélkül előre-hátra ugrottunk az időben és térben is. Az egyik bekezdésben még gyerekkoráról volt szó Indiában, a következőben pedig már Kanadában vagy Brazíliában volt egyetemista. Valószínűleg, ahhoz, hogy ezeket a részeket megértsem, újra el kellene olvasnom. (Kizárt.) Mindenesetre voltak érdekes elemei ennek a résznek, például, hogy hogyan szívta magába a különböző vallásokat, miért volt nehéz megértenie Krisztus szenvedését, vagy hogy miben különböznek az állatkerti állatok a vadonban élőktől. Időnként egész értékes gondolatok hangzottak el.
A könyv második, leghosszabb részében bontakozik ki a fő cselekményszál. Ezt a részt olvasva már egyre kevésbé unatkoztam, sokszor nagyon izgalmas volt a könyv. Azonban továbbra sem tetszett. Néhol egészen brutális leírások voltak egy-egy szétmarcangolt állatról, vagy azok belsőségeiről. Érdekesség, hogy ezt a könyvet esténként, elalvás előtt olvastam, minthogy a másik most olvasott könyvemet, a Mini-könyvklubos Metró 2033-at nem mertem esténként olvasni, mert elvileg az horror. Így mindig inkább ezt választottam helyette, de rá kellett jönnöm hogy sokszor ez is van olyan horrorisztikus (sőt sokszor még rosszabb is), mint amaz. Igaz, a Metróval még nem vézeztem.
Sok dolgot nem értettem a könyvben. Páromnak mesélve róla, azt felelte, hogy ez biztos egy allegórikus tanmese. A későbbi események miatt (aki olvasta, annak egy példa: Pi kiűzetett a Paradicsomból, amiért leszakította a sziget egyetlen gyümölcsfájának gyümölcsét) beláttam, hogy valószínűleg igaza van, és még nagyobb bizonyosságot szereztem efelől, amikor a könyv utolsó részében visszautalt bizonyos eseményekre.
Egyébként gyönyörű, illusztrált kiadásban van meg ez a könyv, (sógornőmtől kaptam néhány éve karácsonyra), nagyon szép, sokszor egész oldalas, színes rajzok díszítik. A fenti tigrises kép is a könyvből származik.
Kétségkívül érdekes volt a könyv, és sok filozofikus gondolat elhangzott benne, de számomra ez is kevés volt ahhoz, hogy megszeressem a Pi életét.
Vegyük számba, hogy mi miatt nem tetszett. Az előszót volt a legnehezebb végigszenvedni, folyton elkalandozott az író, és a témához nem is kapcsolódó dolgokról írt hosszasan. Nagyon unalmas volt. Aztán a könyv első része még mindig nagyon elkalandozó volt, de már talán kicsit kevésbé, viszont nehezítette a megértést az időbeli ugrálás. Mindenféle figyelmeztetés, vagy különösebb magyarázat nélkül előre-hátra ugrottunk az időben és térben is. Az egyik bekezdésben még gyerekkoráról volt szó Indiában, a következőben pedig már Kanadában vagy Brazíliában volt egyetemista. Valószínűleg, ahhoz, hogy ezeket a részeket megértsem, újra el kellene olvasnom. (Kizárt.) Mindenesetre voltak érdekes elemei ennek a résznek, például, hogy hogyan szívta magába a különböző vallásokat, miért volt nehéz megértenie Krisztus szenvedését, vagy hogy miben különböznek az állatkerti állatok a vadonban élőktől. Időnként egész értékes gondolatok hangzottak el.
Illusztráció a könyvből (Europa kiadó, 2010-es kiadás). |
Sok dolgot nem értettem a könyvben. Páromnak mesélve róla, azt felelte, hogy ez biztos egy allegórikus tanmese. A későbbi események miatt (aki olvasta, annak egy példa: Pi kiűzetett a Paradicsomból, amiért leszakította a sziget egyetlen gyümölcsfájának gyümölcsét) beláttam, hogy valószínűleg igaza van, és még nagyobb bizonyosságot szereztem efelől, amikor a könyv utolsó részében visszautalt bizonyos eseményekre.
Egyébként gyönyörű, illusztrált kiadásban van meg ez a könyv, (sógornőmtől kaptam néhány éve karácsonyra), nagyon szép, sokszor egész oldalas, színes rajzok díszítik. A fenti tigrises kép is a könyvből származik.
Kétségkívül érdekes volt a könyv, és sok filozofikus gondolat elhangzott benne, de számomra ez is kevés volt ahhoz, hogy megszeressem a Pi életét.
Értékelésem: 2 / 5
Hasonló könyvek:
|
|
Most végre megerősítettél abban, hogy oka volt annak amiért nem siettem ennek a könyvnek az elolvasásával. :)
VálaszTörlésAz lehet, hogy én már az előszó után átàltam volna kép nézegető üzemmódba.... :)
zsófi
Én is évekig halogattam. Tulajdonképpen örülök, hogy most már ismerem a történetet, és büszke vagyok magamra, amiért végig kitartottam és elolvastam. De igazából jól meglettem volna nélküle is. :)
TörlésAkkora rajongási-hullám volt e körül is (talán a film kapcsán?), de valamiért nem akaródzott elolvasnom. Ha másért nem akkor a szép illusztrációkért talán egyszer elolvasom, de úgy érzem, akkor mást nagyon hagyok ki, ha mégsem. :) Neked viszont jár a dicséret, hogy nem adtad fel! :))
VálaszTörlésHa másért nem, akkor a szép illusztrációkért "talán egyszer" elolvasom, de úgy érzem, akkor mást NEM nagyon hagyok ki, ha mégsem. :D (javítás)
TörlésKöszönöm a dicséretet! :) Valóban nagyon volt a hype a könyv körül, valószínűleg részben a film miatt, de szerintem már előtte is népszerű és sztárolt volt, mert több díjat is elnyert a könyv. Viszont valahol olvastam (talán a Wikipédián?), hogy legalább 5 könyvkiadó visszautasította a regény megjelentetését, mielőtt végül az egyik kiadta. Teljesen meg tudom érteni. Viszont érdekes, hogy utána mennyi díjat elnyert a könyv (legalább ötöt).
TörlésLegfeljebb a filozofikus és magasztos gondolatokat hagyod ki, ha nem olvasod el, de véleményem szerint ezek nem érik meg a teljes könyv elolvasásába befektetett időt.