A történetből: Callum nem jön ki túl jól az apjával, mióta átment a Vaskapun, és hazaállított Havoc-kal, a káosz-farkassal. Alastair nem akarja, hogy fia visszamenjen a Magisztériumba, pedig Call másra se vágyik, csak hogy újra a barátaival lehessen. A kettejük közti feszült viszony csak tovább romlik, amikor Havoc eltűnik, és kiderül, hogy az apjának köze van hozzá. Vajon Alastair sejti, hogy Call kicsoda valójában?
Értékelésem: Izgalmas volt a könyv, és én végig azt találgattam magamban, hogy vajon megtudja-e Aaron az igazat Callumról ebben a részben, vagy arra majd csak az utolsó kötetek egyikében kerül-e sor. A másik kérdés, ami foglalkoztatott, hogy Call mikor fog először mások jelenlétében káosz-mágiát használni, avagy mikor derül ki róla, hogy ő is Makar. Az én gondolataim főként ekörül forogtak olvasás közben, pedig maga a történet is nagyon érdekes volt. (Azt egyébként nem árulom el, hogy mire derült fény és mire nem.)
Ebben a kötetben a nagy kalandra ezúttal négyen indulnak el, mint az a borítón is látható, plusz persze Havoc, aki immár elválaszthatatlan társa Callumnak. Az utazásuk és kalandjaik időnként a Villámtolvajra emlékeztettek, de valahogy ez a történet jobban lekötött, mint Percy Jacksoné. Izgalmasabb volt, nagyobb volt a belső feszültség, Callum vívódása önmagával, és nem volt annyira szétszórt, szerteágazó a történet, mint a Villámtolvaj esetében. Jópofa volt, ahogy Callum fejben számba vette a saját "Gonosz Nagyúr pontjait" és összehasonlította a jócselekedeteivel. A fejezet eleji rajzok továbbra is megmaradtak, és nemcsak hogy nagyon szépek, de fel is keltik az érdeklődést a folytatásra. Ez mind sokat dobott a történeten, de ami miatt igazán tetszik a sorozat, az a kiszámíthatatlansága, és az, hogy a történet előrehaladásával együtt változik a szereplők egyénisége és egymáshoz fűződő viszonya is. Callum Hunt érdekes egyéniség, és a titka csak még érdekesebbé teszi. A barátai is kezdenek kilépni a jó gyerekek skatulyájából, és időnként megkérdőjelezhető a viselkedésük. Ezek a jellemváltozások szögeznek hozzá a könyvhöz, és emiatt várom a folytatást is.
Ebben a kötetben a nagy kalandra ezúttal négyen indulnak el, mint az a borítón is látható, plusz persze Havoc, aki immár elválaszthatatlan társa Callumnak. Az utazásuk és kalandjaik időnként a Villámtolvajra emlékeztettek, de valahogy ez a történet jobban lekötött, mint Percy Jacksoné. Izgalmasabb volt, nagyobb volt a belső feszültség, Callum vívódása önmagával, és nem volt annyira szétszórt, szerteágazó a történet, mint a Villámtolvaj esetében. Jópofa volt, ahogy Callum fejben számba vette a saját "Gonosz Nagyúr pontjait" és összehasonlította a jócselekedeteivel. A fejezet eleji rajzok továbbra is megmaradtak, és nemcsak hogy nagyon szépek, de fel is keltik az érdeklődést a folytatásra. Ez mind sokat dobott a történeten, de ami miatt igazán tetszik a sorozat, az a kiszámíthatatlansága, és az, hogy a történet előrehaladásával együtt változik a szereplők egyénisége és egymáshoz fűződő viszonya is. Callum Hunt érdekes egyéniség, és a titka csak még érdekesebbé teszi. A barátai is kezdenek kilépni a jó gyerekek skatulyájából, és időnként megkérdőjelezhető a viselkedésük. Ezek a jellemváltozások szögeznek hozzá a könyvhöz, és emiatt várom a folytatást is.
Értékelésem: 4,5 / 5
A könyvsorozat részei:
Magisterium 1: The Iron Trial - Vaspróba
Magisterium 2: The Copper Gauntlet - A rézkesztyű
Magisterium 3: The Bronze Key - a magyar megjelenés időpontja még nem ismert
Magisterium 4: The Silver Mask- angol nyelvű megjelenés 2017-ben
Magisterium 5: The Enemy of Death
Hasonló könyvek:
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése