2015. február 3., kedd

Alienated

http://moly.hu/konyvek/melissa-landers-alienatedIzgalmas young adult sci-fi sok-sok cselekménnyel.

A történetből: Két év telt el azóta, hogy a L'eihr bolygón élő idegenek felvették a kapcsolatot az emberekkel. Jószándékuk jeléül olyan tudást ajándékoztak a Föld lakóinak, amivel gyógyítani lehet a rákos megbetegedéseket. Mindkét faj célja egy közös szövetség, aminek megvalósításához első lépésként cserediákokat küldenek a Földre. A tizenhét éves Cara így lesz felelős a hozzá érkező Aelyx beilleszkedéséért, hogy egy évvel később majd ő utazzon a L'eihr bolygóra Aelyx vendégeként. A beilleszkedés azonban nem könnyű, mert sokan ellenszenvvel tekintenek Aelyx-re, és jelenlétét fenyegetésként értelmezik. Nem kivétel ez alól Cara legjobb barátnője és pasija sem. A legradikálasabbak külön szervezetbe tömörülnek azzal a céllal, hogy visszaküldjék a L'eihr-eket a saját bolygójukra.

Értékelésem: Az Alienated egy jól kitalált és alaposan átgondolt történetet mesél el arról, hogy hogyan reagálnának az emberek és az idegenek egymás jelenlétére. Mindezt középiskolások főszerepeltetésével teszi, ami így pörgős, izgalmas cselekményekhez vezet, amiből persze a romantika sem maradhat ki. Tetszett, hogy ilyen sok eseményt mesél el a könyv, és A-ból B-be nem egy egyenes úton jutottunk el, hanem szépen kanyargott a történet. Aelyx-et csak sokára kedveltem meg, hiszen nagyon távolságtartó, hideg a viselkedése, és alapvetően furcsállottam, hogy miért fiút küldenek egy lány mellé cserediáknak. Később erre is fény derült, és ezzel együtt fokozatosan őt is megkedveltem. Érdekesebbé tette a történetet, hogy sok háttérinformáció a L'eihr-ekről, és az idegenek valódi szándékai is csak apránként derültek ki, és ezáltal kicsit rejtélyesebb hangulatú lett a könyv. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy szorítsak-e Cara-nak és Aelyx-nek, hogy összejöjjenek, vagy pont az ellenkezőjét kívánjam-e. Azért ez elég szokatlan egy YA könyvtől, úgyhogy emelem a kalapom az író előtt.

Azért hibátlannak nem nevezném a könyvet, volt benne apró következetlenség, és egy teljesen szürreális jelenet, amit egyszerűen elképzelhetetlennek tartok. De efölött persze szemet hunyok, hiszen alapvetően lebilincselt a történet, és élvezettel olvastam a sorait. Talán leginkább azért fogott meg a könyv, mert nem egyhelyben topog a cselekmény, miközben hosszú fejezeteken keresztül csak romantikus maszlagot kapunk (ami például az Obszidián sorozatnál engem sokszor zavart), hanem éppen fordítva, hiszen az író tényleg kihasználta az alapötletből adódó lehetőségeket, a cselekmény és az izgalom volt az elsődleges, a romantika pedig csak éppen annyi, ami ebbe még belefér, és semmivel se több.

Összességében nekem bejött a történet, de annyit még érdemes tudni, hogy nincsen százszázalékosan lezárva, hanem inkább jól megágyaztak a folytatásnak. Az biztos, hogy én azt is meg fogom venni (pont ma jelent meg angolul). Egyébként szerintem a borító is nagyon szép és kifejező, és nagyon jól illeszkedik a regény tartalmához.

Értékelésem: 4,5 / 5

A könyvsorozat részei:
 Alienated 1: Alienated - Elidegenítve
 Alienated 1,5: Until Midnight
 Alienated 2: Invaded
 Alienated 3: United

További könyvek az írótól: Starflight duológia

Hasonló könyvek:
Obszidián
Túl a végtelenen
Csúfok

Kövess Bloglovin-on

4 megjegyzés:

  1. Tényleg kevesebb romantikázás van itt, mint az Obszidiánban? Borító alapján nem gondoltam volna, de így akkor már nem tart vissza semmi, hogy feltegyem a várólistámra. *_*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából magát az Obszidián könyvet már elég rég olvastam, de úgy rémlik, hogy abban sincs olyan nagyon sok romantikus rész. Az Obszidián sorozatra értettem, hogy ahhoz képest jóval kevesebb itt a romantika, mert némelyik kötetben emlékszem hogy zavaróan sok volt. De talán a legelsőben mintha még nem lett volna annyi. Érthető így a válaszom, vagy nagyon furán írtam?

      Törlés
    2. Érhető. :) Nálam egyszerűen csak arról van szó, hogy az Obszidián kissé csalódás volt (nem a földönkívüliek, hanem a twilight párhuzamok miatt), így nem igazán merek bepróbálni hasonló típusú YA regényeket. Meg kezdem úgy érezni, hogy kinőttem már a tinihisztiből. Persze ha ez a könyv nem erre a vonalra megy rá, hanem a földönkívüli szálra, akkor mindenképp elszeretném olvasni. :D

      Törlés
    3. Értelek. Hát nem ígérhetek semmit, de nekem nem volt sehol koppintás-gyanús. Jó, persze a Star-Crossed sorozatra kicsit hasonlít az alapszitu, meg az Obszidiánra is, de a hasonlóságok kimerülnek abban, hogy földönkívüli meg középiskola. Az Obszidián tényleg nagyon "bűzlött" a Twilight-tól, de itt nem volt semmi hasonló érzésem.

      A tinihisztit én se nagyon szeretem, bár kis mértékben még elviselem. Itt nem szenvedtem egy percig se ilyentől. Viszont nem vagyunk egyformák, így csak akkor fog kiderülni, hogy neked is tetszik-e, ha teszel vele egy próbát. :)

      Törlés