Hosszúra nyúló történet egy űrutazásról, amiben hülyének nézik az olvasót.
A történetből: Amy szüleivel egy távoli bolygóra készül, ahová az űrhajó kereken 300 év alatt ér el, így hibernálni kell őket az útra. Az új bolygón kellene felébredniük mindannyiuknak, csakhogy Amy-t még jóval a megérkezés előtt felolvasztják. Egy teljesen idegen világba csöppen, ahol mindenki furcsán viselkedik és ellenséges vele, kivéve Korost... Koros a neve ellenére a legfiatalabb ember az űrhajón, ám a következő generációnak majd ő lesz a vezetője. A jelenlegi vezető, Ősfő azonban rengeteg dolgot titkol előle, kiképzését, tanítását teljesen elhanyagolja. Korosnak a maga erejéből kell utána járnia a dolgoknak, ha felelős vezetője akar majd lenni az űrhajónak.
Értékelésem: Kezdem az egyetlen dologgal, ami tetszett a könyvben: a borítója. Gyönyörű, ötletes, sejtelmes, és a csillagok szinte szikráznak a borítón, ha megfelelő szögben esik rá a fény. Talán picit emiatt is vártam, hogy majd tetszeni fog a könyv, de főként a sok jó értékelés miatt, amiket olvastam róla. Sajnos hatalmasat csalódtam, mert nekem nem tetszett a történet.
A könyv gyakorlatilag az űrhajón élő társadalmat mutatja be. Sajnos csak nagyon sokára derültek ki alapvető információk a társadalmukról, de az elgondolás érdekes volt, és némileg ésszerűnek/szükségesnek is tűnt. Mégsem olvastam túl nagy lelkesedéssel ezeket a részeket se, mert elég viszolyogtató dolgokról van szó.
Ahhoz képest, hogy milyen hosszú a regény, nem történik benne különösebben sok dolog. A legtöbb rész túlságosan el van nyújtva, és ezalatt sokszor nem is történik semmi érdemleges. Ráadásul az író időnként mintha hülyének nézné az olvasót, hiszen bizonyos dolgokat teljesen nyilvánvalóvá tesz, mégis sokáig úgy csinál, mintha még nem derült volna fény rá. Lehet, hogy nem rágta az olvasó szájába, de így is teljesen egyértelműek voltak bizonyos összefüggések, ezért kár volt úgy csinálni, mintha csak jóval később derültek volna ki. Ezek mellett azért akadt két (azaz konkrétan kettő) tényleg meglepő fordulat is, de azért egy könyvtől többet várok. Különösen egy ilyen hosszútól és izgalmasnak ígérkezőtől.
Sajnos a kerettörténet teljesen üres. Annyit tudunk, hogy eljönnek páran a Földről, de hogy miért, az egyáltalán nem derül ki a későbbiekben sem. Gondolhatnánk, hogy a Földet valami katasztrófa miatt el kell hagyni, de nagyon úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet, inkább valamiféle kutató expedícióról lehet szó. De akkor minek annyi katona? Persze, gondolhatnánk, hogy megvédeni magukat, de miért érzi egyáltalán bárki feljogosítva magát arra, hogy egy másik, esetlegesen már lakott bolygót meghódítson, vagy legalábbis egy részére letelepedjen? Ezekre a kérdésekre egyáltalán nem kapunk választ, de mégcsak támpontot sem. Sőt, mintha az író nem is nagyon gondolkodott volna ezeken a kérdéseken...
Ami különösen fájdalmas volt számomra, hogy az író a legalapvetőbb ismeretekkel sem rendelkezik a fizika területén. Így állt neki sci-fit írni?! Ugyanannak az uránium tömbnek a sokadszori lebomlása fölött még nagyvonalúan átsiklottam, hiszen erre még ráfoghatjuk, hogy valami csúcsszuper technológiával mindig helyreállítják az urániumot eredeti állapotára. De az már teljesen kiverte a biztosítékot, amikor kiderült, hogy az író szerint a mozgásban lévő űrhajó lassul, ha kifogyóban van az üzemanyag, sőt, meg is állna, ha kifogyna belőle. Könyörgöm, azért aki Newton első törvényével sincs tisztában, az ne kezdjen már bele egy űrhajós sci-fi írásába! Jó hogy azt nem tette hozzá, hogy lezuhanna az űrhajó...
Na mindenesetre örülök, hogy végre a végére értem a könyvnek, már alig vártam. És nem, a folytatásra ezúttal nem lettem kíváncsi.
A könyv gyakorlatilag az űrhajón élő társadalmat mutatja be. Sajnos csak nagyon sokára derültek ki alapvető információk a társadalmukról, de az elgondolás érdekes volt, és némileg ésszerűnek/szükségesnek is tűnt. Mégsem olvastam túl nagy lelkesedéssel ezeket a részeket se, mert elég viszolyogtató dolgokról van szó.
Ahhoz képest, hogy milyen hosszú a regény, nem történik benne különösebben sok dolog. A legtöbb rész túlságosan el van nyújtva, és ezalatt sokszor nem is történik semmi érdemleges. Ráadásul az író időnként mintha hülyének nézné az olvasót, hiszen bizonyos dolgokat teljesen nyilvánvalóvá tesz, mégis sokáig úgy csinál, mintha még nem derült volna fény rá. Lehet, hogy nem rágta az olvasó szájába, de így is teljesen egyértelműek voltak bizonyos összefüggések, ezért kár volt úgy csinálni, mintha csak jóval később derültek volna ki. Ezek mellett azért akadt két (azaz konkrétan kettő) tényleg meglepő fordulat is, de azért egy könyvtől többet várok. Különösen egy ilyen hosszútól és izgalmasnak ígérkezőtől.
Sajnos a kerettörténet teljesen üres. Annyit tudunk, hogy eljönnek páran a Földről, de hogy miért, az egyáltalán nem derül ki a későbbiekben sem. Gondolhatnánk, hogy a Földet valami katasztrófa miatt el kell hagyni, de nagyon úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet, inkább valamiféle kutató expedícióról lehet szó. De akkor minek annyi katona? Persze, gondolhatnánk, hogy megvédeni magukat, de miért érzi egyáltalán bárki feljogosítva magát arra, hogy egy másik, esetlegesen már lakott bolygót meghódítson, vagy legalábbis egy részére letelepedjen? Ezekre a kérdésekre egyáltalán nem kapunk választ, de mégcsak támpontot sem. Sőt, mintha az író nem is nagyon gondolkodott volna ezeken a kérdéseken...
Ami különösen fájdalmas volt számomra, hogy az író a legalapvetőbb ismeretekkel sem rendelkezik a fizika területén. Így állt neki sci-fit írni?! Ugyanannak az uránium tömbnek a sokadszori lebomlása fölött még nagyvonalúan átsiklottam, hiszen erre még ráfoghatjuk, hogy valami csúcsszuper technológiával mindig helyreállítják az urániumot eredeti állapotára. De az már teljesen kiverte a biztosítékot, amikor kiderült, hogy az író szerint a mozgásban lévő űrhajó lassul, ha kifogyóban van az üzemanyag, sőt, meg is állna, ha kifogyna belőle. Könyörgöm, azért aki Newton első törvényével sincs tisztában, az ne kezdjen már bele egy űrhajós sci-fi írásába! Jó hogy azt nem tette hozzá, hogy lezuhanna az űrhajó...
Na mindenesetre örülök, hogy végre a végére értem a könyvnek, már alig vártam. És nem, a folytatásra ezúttal nem lettem kíváncsi.
Értékelésem: 1,5 / 5
A könyvsorozat részei:
Across the Universe 1: Across the Universe - Túl a végtelenen
Across the Universe 2: A Million Suns
Across the Universe 3: Shades of Earth
Hasonló könyvek:
|
|
|
Azt a részt nem jól értelmezted vagy átsiklottál felette... nem nem tudja a fizikát, hanem végén leírja, hogy csak az irányítók tudták eddig a valóságot, hogy a hajó fékezhetetlenül száguld a
VálaszTörlésvilágűrben a fizika törvényei szerint és
direkt hazudták Ősfőnek a lassulási
elméletet amit Korosnak továbbadott. Egyébként szerintem a fizika is meg lett másítva ezért nem jött rá Ősfő vagy Koros előbb, vagy csak nem foglalkoztak vele.
Na most belelapoztam még egyszer, mert a legvégén a következő kötet első fejezetét nem olvastam el. Szerintem az már nem tartozik a könyvhöz, nem szoktam szinte sosem elolvasni. Valóban itt kiderül, amit írsz, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem! Viszont szerintem nem jó húzás, hogy a következő kötetben magyarázza ezt ki, mert itt már annyira elsüllyedt a szememben az író, hogy a folytatásra nem is lettem kíváncsi.
Törlés