A történetből: Doris nyugdíjas korú tanítónő, imádja a gyerekeket. Osztályában az egyik fiú, Nathan, újabban nagyon szótlan, befelé forduló, már-már magába roskadó. Hamarosan kiderül, hogy azért, mert az anyja halálos beteg. Robert sikeres ügyvéd, kemény munkával érte el jelenlegi pozícióját. Gyönyörű háza, felesége, és két gyermeke van, látszólag minden tökéletes. Ám egyik este a felesége bejelenti, hogy válni akar.
Értékelésem: Ez a történet annyira rövid, hogy nem szabad róla túl sokat írni. Alapvetően kedves történet, de nekem nem igazán tetszett. Számomra egyszerre túl vallásos, túl szirupos, és hatásvadász. Csodálom, hogy megfilmesítették, mert alig történik benne bármi, nagyon kis rövid szösszenet az egész. Inkább érzelmek vannak benne, semmint cselekmény. Ráadásul elcsépelt a sztori a sikeres ügyvéddel, aki túlhajszolja magát, a karriert helyezi előtérbe, és közben észre se veszi, hogy széthullik a családja. Szerintem nagyon béna volt, hogy az anyja kellett elmagyarázza, hogy a felesége miért is akarja elhagyni.
Aztán ott a megható történet a kisfiúval, akinek haldoklik az anyja. Itt mindenki túlzottan példásan viselkedik. A kisfiú, a testvére, az apja, az apja főnöke, kollégái, a tanítónő, senki nem gurul dühbe, esik kétségbe, roppan össze a teher alatt, hanem mindenki példamutató keresztényként viselkedik, csendben tűri a szenvedést, fogadja el a sorscsapást, vagy éppen nyújt segítő kezet. Ráadásul ahogy támogatták, sőt egyenesen bíztatták a haldokló nőt, hogy engedje el a szenvedést és menjen a fény felé, szerintem sok olvasóban nagyon kiverné a biztosítékot, és az, hogy utána odahívják a kisfiút, hogy megnézze a halott anyukát, na azon már én is megütköztem.
Mindezek ellenére, szerintem a történet leggyengébb pontja a találkozás Robert és Nathan között. Ez a nagy, katarktikus pillanat Robert életében, ami aztán mindent megváltoztat számára. Ezt a jelenetet az ő szemszögéből olvashatjuk, bepillantást nyerve a gondolataiba. Hát ezek a gondolatok szerintem teljesen hihetetlenek, sőt, hiteltelenek, különösen egy tehetős amerikai férfitól. Először mérges és zsugori, aztán mindenféle átmenet nélkül hirtelen átcsap az ellentétébe: jóhiszemű és adakozó lesz. Szerintem ez a jelenet nem lett jól kifejtve, sőt, az az érzésem, hogy semelyik karaktert nem sikerült hihetően ábrázolni.
Ennyi, ahogy írtam az elején, nem érdemes erről a könyvről sokat beszélni, ennél többet semmiképpen nem. Aki egy karácsonyi csodáról szeretne olvasni, annak lehet, hogy tetszeni fog. Aki szeret mély érzelmekről olvasni és meghatódni, talán annak is.
Értékelésem: 2 / 5
|
|
|
|
|
Most azon gondolkodtam az általad leírtak alapján, hogy láttam-e a filmet, de csak elkezdtük és nagyon hamar ki is kapcsoltam... de a másik könyvet, amiről írtál azt feldobom a váróslistára, mert magyarul is van. :')
VálaszTörlésÖrülök, hogy meghoztam hozzá a kedvet! Éppenséggel angolul is tudnád olvasni, de ahogy jól esik! ;)
Törlés