Történelmi érdekességekkel tűzdelt, lebilincselő stílusú regény 1903-ból.
A történetből: Judith az egyik híres stuttgarti csokoládégyáros lánya, aki örömmel vesz részt a kézműves csokoládékészítésben, a csokoládét árusító üzlet felügyeletében, és időnként új üzleti ötletei is vannak. Ám apja nem nézi jó szemmel, hogy Judith ilyen sok időt tölt a gyárban, hiszen egy nőnek nincs keresnivalója egy üzlet vezetésében. Már ki is szemelte lánya vőlegényét, és megállapodott a fiú apjával. Jobbnak látja azonban Judith elől elhallgatni, hogy ki is lesz a férje. Victor most szabadult a börtönből. Stuttgartban kezd új életet, és a szerencsés véletlennek, valamint rendkívül jó helyzetfelismerési készségének köszönhetően sikerül hamarosan állást is szereznie a Rothmann csokoládégyárban. Judith anyja, Hélène a garda-tói szanatóriumban van már hónapok óta. Ha a férje tudná, hogy milyen szabadosan élnek ott a páciensek!
Értékelésem: Nagyon tetszett ez a regény. Egy történelmi családregényről van szó, aminek bizonyos fordulatai eléggé szappanoperásak, pedig enélkül is nagyon élvezetes és szórakoztató a stílusa. Kétségtelen persze, hogy így a történet még érdekesebb, de engem leginkább a regény elbeszélési stílusa ragadott meg. Nem unalmas, mégis nagyon szemléletesen mutatja be a század eleji Stuttgartot, valamint az akkori emberek életét. Megismerkedünk úri hölgyekkel, urakkal, gyárvezetőkkel, de szegényebb emberekkel is, mint például cselédekkel, szolgákkal, munkásemberekkel, művészekkel, egy műszerésszel, egy magánnyomozóval, sőt még Németország első női rendőrével is. A legtöbbeknek a fejébe is bepillanthatunk, még ha csak rövid időre is. Számomra mindez nagyon érdekes volt. A főként kitalált emberek jó ürügyül szolgáltak arra, hogy a történelmi háttér néhány érdekességét is megismerjük, például azt, hogy milyenek is voltak az első csokoládéautomaták, vagy hogy milyen lehetett cselédként vagy eladónőként dolgozni.
Néhány más helyszínt is megismerünk, például a Garda-tó környékét és Velencét. Tetszett, hogy több szálon és több helyen futott több személy története, mégis mindig szoros kapcsolat fűzte őket össze. Többször is kívántam a szereplőknek, hogy "beszélj már vele!", de a szereplőknek előbb mindig a saját életüket kellett rendbe szedni, mielőtt másokon segíteni tudtak volna. A regény közepe után nem is tudtam már elképzelni, hogy hogyan lesz ez a sok kusza szál kibogozva, sőt, el is bizonytalanodtam bizony, hogy milyen lezárásra számíthatok. Happy end lehet még ebből? Egyre kisebb valószínűséget láttam erre. Lesz egyáltalán rendes lezárása a kötetnek? Hiszen tudom, hogy van folytatása is... Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Persze nem spoilerezem el a választ semelyik kérdésre.
Engem annyira lekötött a történet, hogy pár nap alatt kiolvastam az 550 oldalas regényt, és biztos vagyok benne, hogy a folytatását is a kezembe fogom venni.
Értékelésem: 4,5 / 5
A könyvsorozat részei:
Csokoládé-saga 1: A csokoládévilla
Csokoládé-saga 2: A csokoládévilla – Aranyévek
|
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése