Mark Lawrence

Mark Lawrence. Forrás: Goodreads

Az alábbiakban a Tövisek hercegének írójával, Mark Lawrence-szel olvashattok interjú részletet, amit a Clarkesworld oldaláról fordítottam. Legalul pedig egy enyhén spoileres beszélgetést olvashattok a Goodreads-ről.

Ön tudós, akinek a kutatási területe a mesterséges intelligencia és az ahhoz kapcsolódó problémák. Hogyhogy fantasy írásába kezdett sci-fi helyett?

Ah! Ez a leggyakrabban feltett kérdés, amit kapok. Meg kell mondjam, nem igazán értem. A rendőröknek bűnügyi történetekről, az ügyvédeknek jogi trükkökről és az ápolónőknek orvosi drámákról kellene írniuk? Nekünk, műszaki szakembereknek le kellene tán vennünk a koszos tudományos csizmánkat a maguk fantasy szőnyegéről? Azt hiszem, a legkönnyebb válasz az, hogy a fantasy iránti szeretetem korábbi időkből származik, mint a tudományos érdeklődésem – anyukám hétéves koromban olvasta fel nekem a Gyűrűk urát, és sírtam, amikor [spoiler] Gandalf meghalt. [/spoiler].

Az írás sokkal inkább az emberekről szól, mint egy cselekmény létrehozásáról. Biztos vagyok benne, hogy tudományos-fantasztikus regényt is tudnék írni, és valószínűleg nagyon élvezném is. De egyszerűen úgy érzem, hogy a fantasy írását még ennél is egy kicsit jobban élvezem.

Szerzett Önnek dühös olvasókat a könyv némely részében fellelhető, színtiszta brutalitás? Van bármilyen anekdotája olyan olvasókról, akik vagy nagyon szerettek, vagy nagyon utálak egy kifejezett részt?

Jóval több mérges olvasóm van annál, hogy meg tudnám számolni. Azt gyanítom, hogy a zsigeri reakciók nagy része az egyes szám első személyű írásmódból származik, ami az olvasói élményt közvetlenebbé és intenzívebbé teszi. Ez azt is előidézi a buta emberekben, hogy a főszereplőt és a történet íróját szorosan összekapcsolják, hasonlónak tekintik.

Szerintem az erőszak a trilógiában a műfaján belül a gyenge és a mérsékelt között van. George R. R. Martin műveiben sokkal hátborzongatóbb és kellemetlenebb meglepetések is vannak. Úgy érzem, hogy ezt a reakciót az első személyű elbeszélés és a leírások erejének kombinációja váltja ki.

Tulajdonképpen a brutalitást a tényekhez hasonlítjuk. Péter leszúrta Pált. A brutalitás a leszúrás cselekvésében rejtőzik. Ha az információt így közöljük: Péter leszúrta Pált, vagy így: A késemet Pál szemébe döftem, az semmivel se brutálisabb.

A düh nagy része másodkézből származik azon emberektől, akik nem olvasták a könyvet, hanem néhány extrém és félrevezető feminista kritikát terjesztenek.

Van azonban egy jelenet a Tövisek királyában, amit sokan szóvá tesznek. Ez a furcsaság sok érdekességet elárul az emberek felfogásáról és prioritásáról. Mire eddig a jelenetig eljut az olvasó, már rengeteg ártatlan és kevésbé ártatlan férfi, nő és gyermek hal erőszakos halált. És akkor jön a kutya... Valójában ez a jelenet generálta az egyetlen utálkozó levelet, amit kaptam.

Tényleg úgy gondolom, hogy egy beteg, megzavarodott személy vagy. (...) Az a mondat beégett az agyamba és rémálmokat okoz. Lehet, hogy csak kitaláció, de egyszerűen szörnyű. Nincs mentség ilyen dolgokra. Egy ártatlan állat megkínzására. (...) Soha, de soha nem fogok többé tőled több könyvet olvasni, amíg élek. Nem tudom elképzelni, hogy ez a sok sötétség honnan jöhet belőled, de egészen nyilvánvaló, hogy zavarodott az elméd. Nem érdekel az se, ha 10 gyereked és 5 kutyád van. Beteg, beteg, beteg...

Kisebb győzelemként könyvelem el, hogy ilyen erős érzelmeket tudtam kiváltani egy olvasóból. Különösen ennek örülök: "Az a mondat beégett az agyamba". Egy olyan írónak, aki ugyanannyira fókuszál az apró részletek megírására, mint a nagyléptékű, történeti szintű eseményekre, az "Az a mondat beégett az agyamba" óriási elismerést jelent.

Egy általánosabb megfigyelés, hogy azok az emberek, akik a képzeletük miatt elítélnek másokat, egyszerűen nem értik, hogy mi az a képzelet.

Az alábbiakat a Goodreads oldalán olvashatjuk, ám előre figyelmeztetek mindenkit, hogy enyhén spoileres, nemcsak a Tövisek hercegére, hanem a Shannara könyvsorozatra vonatkozóan is. Ez utóbbi alapján készült a még csak most kezdődött, de máris népszerű Shannara – A jövő krónikája című filmsorozat. 

A The Shannara Chronicles című filmsorozat plakátja

A helyszínnel kapcsolatban van egy kérdésem. Még csak a regény felénél járok, ezért nem tudom, hogy több is ki fog-e derülni, de a történetet a jövőbeli Földre helyezte. A legtöbb fantasy általában a múltban, vagy egy Föld-analógián játszódik. Valószínűleg a legnépszerűbb fantasy a jövőbeli Földön a Shannara könyvsorozat, habár az Öné nagyon más érzéseket vált ki. Miért választotta ezt a helyszínt ahelyett, hogy egy saját világot épített volna fel?

Az őszinte válasz: fogalmam sincs. Korábban egyetlen történetet vagy könyvet sem terveztem, csak elkezdtem gépelni. Bizonyára csak felnéztem az egyik oldal végén, és azt mondtam magamnak, "úgy néz ki, hogy akkor a jövőben játszódik".

Több mint 30 évvel ezelőtt, még fiatal tízenévesként olvastam el az első két Shannara könyvet. Nem tudnék már sokat elmondani róla, de nem emlékszem, hogy a jövőben játszódott volna. De örömmel elhiszem, hogy így igaz... Csak annyira emlékszem, hogy nagyon hasonlít a Gyűrűk urára, aminek örültem akkoriban.

A Shannara futurisztikus világba helyezésére csak a sorozat későbbi részeiben került sor. A korai könyvek nagyon hasonlítottak a Gyűrűk ura világára. Csak a későbbi részekből, és aztán az előtörténetekből lehet megismerni a világ poszt-apokaliptikus természetét.

Hozzáfűzném még, hogy bár a Shannarából egyelőre csak a filmsorozat első néhány részét láttam, a könyveket pedig nem olvastam, de ez alapján úgy tűnik, hogy itt véget is érnek a két világ közötti hasonlóságok.