Legjobb és legrosszabb olvasmányaim 2015-ből.
Tavaly készítettem először ilyen
Legek bejegyzést, ahol bizonyos szempontok alapján kiválasztottam a legjobb (vagy éppen a legrosszabb) olvasmányaimat az előző évből. Az nem számít, hogy a könyv mikor jelent meg, csak az, hogy én az előző évben olvastam. Nagyon élveztem ennek a bejegyzésnek az elkészítését és a könyvek kiválasztását, ezért már akkor elhatároztam, hogy jövőre, azaz most is készítek ilyet.
2015-ben 49 könyvet olvastam végig, ezekből fogok válogatni. Egy-két kivétellel mindegyikről írtam bejegyzést ide a blogra. A 49 könyvből 21-et olvastam az eredeti, angol nyelvén, és 28-at magyarul. Ezeken felül egy angol nyelvű olvasmányt hagytam félbe (Jennifer Armentrout: Obsession). Nagyjából 16000 oldalt olvastam, ami azt jelenti, hogy átlagosan 327 oldalas könyvekkel volt dolgom. Mind közül a leghosszabb a Dűne volt 826 oldallal. Általában női íróktól szoktam olvasni, ezért most kimagaslóan soknak számít a 49 olvasott könyvemből, hogy 11 plusz két felet írt férfi. A két felet úgy kell érteni, hogy egy-egy szerzőpáros írta, amiből az egyik férfi.
Nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy az előző évben útjára indítottam a Mini-könyvklubot is, ami messze túlnőtt az eredeti elképzeléseimen. Már az első könyvklubra is, amin romantikus regényeket olvastunk, 14-en jelentkeztek, a következőre pedig, sci-fi és disztópia témában 24 érdeklődő akadt. A most induló, harmadik Mini-könyvklubban fantasy könyveket fogunk olvasni, eddig 22-en jelentkeztek, és még január végéig várom a további érdeklődőket
(a részletekért klikk ide). Egyáltalán nem számítottam ekkora érdeklődésre, így jóval több időmet és energiámat elveszi a klub kézben tartása, mint terveztem, de természetesen nagyon örülök, hogy ilyen sok könyvmoly csatlakozott, akikkel át lehet beszélni a közös olvasmányainkat. Nagyon érdekes látni, hogy ugyanaz a történet mennyire mást tud adni egy-egy embernek, és hányféleképpen tudjuk értelmezni ugyanazokat a gondolatokat. Igazán nagy élmény ez számomra.
Lássuk tehát a 2015-ös olvasmányaim legjeit! A tavalyi évhez hasonlóan, most is feltüntetem a győztesek mellett a kategória további jelöltjeit is (ha voltak). A győztes mindig az, amelyiknek nagyobb a borítóképe. Ha a képre kattintasz, a könyvről szóló bejegyzésem nyílik meg.
Legjobb könyv:
A 2015-ös év legjobb könyvélménye számomra az Alienated volt, mert minden volt benne, amit szeretek egy könyvben, és megfelelő arányban adagolta ezeket. Pörgős, izgalmas cselekmény, váratlan fordulatokkal, intrikával, egy kevés szerelemmel és nagy rész sci-fivel. Mi kellhet még?
Legjobb sorozat:
Nem olvastam most túl sok sorozatot, de azok mind elég jók voltak. A legjobb közülük az Alienated volt számomra, ami a második kötetével, az Invaded-el is hozta ugyanazt a kiváló színvonalat, amit az első kötet nyújtott.
Legjobb író:
Az alábbi három író közül képtelen voltam választani. Mindhármójuk könyveit nagyon megszerettem, és kiváló íróknak tartom őket, pedig elég különböző stílusban írnak. Ők hárman a legjobb írók számomra 2015-ben.
Legjobb női főszereplő:
A tavalyi évhez hasonlóan a legjobb fő- és mellékszereplőket az alapján választom ki, hogy melyikük mennyire összetett személyiség, és kit mennyire lenne nehéz eljátszania egy színésznek, ha film készülne a könyvből. Ez alapján a legjobb női főszereplő számomra Olivia volt a Kihasznált alkalom című könyvből. Ő tényleg nem egyszerű eset, nem is zárja az ember könnyen a szívébe, de nagyon érdekes a története, a titokzatos múltja és a személyisége is.
Legjobb férfi főszereplő:
Nagyon nehéz volt legjobb férfi főszereplőt választani, de végül Markra esett a választásom. Ő aztán igazán nehéz helyzetben van, hiszen különleges körülmények között kell túlélnie, és minden ügyességére, eszére, és humorérzékére szüksége van az életben maradáshoz. Nem adhatja fel, hiszen az egyenlő számára a halállal, viszont ilyen kilátástalan helyzetben hogyan őrizze meg az ember az ép elméjét?
Legjobb páros:
Patrick és Tiffany nem hétköznapi emberek. Vagyis azok, de másképp látják a világot, és emiatt igazán különlegesnek tűnnek. Nagyon mókás a kapcsolatuk, hogy úgy élvezik (vagy éppen tűrik) egymás társaságát, hogy órákon keresztül egymáshoz sem szólnak. Nagyon érdekes, hogyan látják egymást, és emiatt ők alkották a legérdekesebb párost számomra.
Legjobb női mellékszereplő:
Tiffanyt nem lehetne főszereplőnek nevezni (akkor sem, ha a filmben nagyobb szerepet kapott). Más jelöltem nincs is erre a posztra, valahogy a mostani olvasmányaim között, őt leszámítva, egyetlen igazán érdekes mellékszereplővel sem találkoztam.
Legjobb férfi mellékszereplő:
A férfi mellékszereplőre is csak egy jelöltem van, aki nem is igazán férfi még, csak fiú. Ő Aaron a Magisterium sorozatból, aki a főszereplő, Callum jó barátja - bár aki olvasta a már megjelent köteteket, az tudja, hogy ennél jóval összetetteb a kapcsolatuk. Aaron különösen a második kötetben tetszett nekem, hiszen itt mutatkozott meg jobban a személyisége, és itt kell morális kérdésekkel szembenéznie.
Legnagyobb meglepetés:
A legnagyobb meglepetést számomra a svéd Allan története hozta, aki meglett kora ellenére hatalmas kalandokba keveredik. A humoros könyvből fiatalkorának történetét is megismerjük, ami nem kevésbé kalandos és meghökkentő, mint legújabb csatangolása.
Legcsavarosabb történet:
Mivel nem ismerem a csavarosság mércéjét, itt is nehéz volt választanom a jelölt könyveim közül. Talán a százéves ember története volt a legszövevényesebb, bár a többi megjelölt könyv is tartogatott meglepő és váratlan fordulatokat.
Legjobb nyomozó:
Az egész év során csupán egyetlen igazi, hivatásos nyomozóval találkoztam a könyvekben, ő pedig Ian Fox a Titokzatos idegen című könyvből. Habár ő is jó nyomozó volt, végül nem rá esett a választásom, hanem Ruth-ra ugyanebből a könyvből, aki oknyomozó újságíró. Nagyon tetszett Ruth személyisége, eltökéltsége, és hogy nem félt akár mocskosabb eszközöket is bevetni az igazság kiderítése céljából.
Legeredetibb ötlet:
A Dűne igazán különleges, egyedi világot mutat be. Nemcsak egyetlen bolygóról van itt szó, hanem egy egész univerzumról, politikai berendezkedésről, családfákról, hatalomról, történelemről és technológiáról. Ám az érdekes dolgok persze a Dűnén történnek, ahol a történet főszereplői hatalmas változásokon esnek át, miközben a világ sorsát próbálják megváltoztatni.
Legszebb borító:
Két igazán szép borítóképű könyvet olvastam az évben, de közülük az Alienated borítóját tartom kifejezőbbnek. Látszik, hogy milyen különböző a két távoli világ, ami a főszereplők otthona, de mégis egymásról ábrándoznak. A legszebb rész a két ég - a felhős és a csillagos - közötti átmenet.
Legvidámabb történet:
Elég sok vicces, humoros könyvet olvastam, de a legvidámabb mind közül talán a százéves Allan története volt. Magának a főszereplőnek is remek humora van, de sok vidámság okozója az enyhe szellemi visszamaradottsága is, meg persze a vicces helyzetek, amikbe belekeveredik, és a többi tökkelütött, akikkel összehozza a sors.
Legnyomasztóbb történet:
Két nyomasztó könyvet olvastam most, az egyik egy emlékirat Észak-Koreáról, a másik egy sci-fi. Lehetetlen őket összehasonlítani. Azt hiszem, azért esett a választásom az előbbire, mert az nem kitaláció, hanem valóság, és emiatt talán nyomasztóbb, mint amilyen egy fikció lehet.
Legnépszerűbb könyvértékelésem:
A 2015-ben írt könyvértékeléseim közül az Alienated című könyvről írt bejegyzésemet látogatták meg a legtöbben.
Legrosszabb író:
Nem nevezhető regénynek, csupán novellának, vagy rövid történetnek az Alattam buli, felettem gyilkosság. Ennyi alapján persze nem nagyon lehet megítélni, hogy jó-e vagy rossz az író, de mindenesetre nekem nem tetszett a történet, mert ott lett vége, ahol valami érdekes krimi elkezdődhetett volna.
Legrosszabb női főszereplő:
Ellentmondásnak tűnhet, hogy Leah a legrosszabb főszereplők között is szerepel, miközben a legjobbak közé is beválogattam. A legjobb szereplőnél az volt a fő szempontom, hogy mennyire összetett, érdekes a karakter. A legrosszabbnál az, hogy mennyire utálom. Leah-tól kifejezetten undorodom. De legrosszabbnak végül nem őt választottam, hanem Scarletet, aki leginkább olyan semmilyen. Nincs nagyon személyisége, és hát első látásra annyira megbabonázza egy férfi, hogy se szólni, se mozdulni nem képes. Arról nem is beszélve, hogy úgy kezdődik a története, hogy faképnél hagyja az oltár előtt a vőlegényét. Nem túl szimpatikus ugye? (A története ettől függetlenül tetszett, csak a jellemábrázolás nem volt túlságosan mély.)
Legrosszabb férfi főszereplő:
Nem voltak igazán rossz férfi főszereplők. Artyom jutott egyedül az eszembe, aki szegény olyan kis töketlen, félős, teszetosza. De nem tartom igazán rossz szereplőnek, mert szerintem ő magát az olvasót képviseli, aki csak most ismerkedik a metró világával. Az ő félelme a mi félelmünk, és hasonló helyeztben ugyanolyan gyámoltalanok lennénk, és ugyanazokat a döntéseket hoznánk meg, amiket ő is. Ettől ijesztő igazán a Metró 2033.
Legmegtévesztőbb borító:
Most is több olyan borítóval akadtam össze, ami nem igazán tükrözi a regény beltartalmát, és téves képet adnak a könyvről. Engem leginkább a Titokzatos idegen tengerparti borítója vezetett meg, ami a rózsaszínes színekkel és cirádás betűkkel egy romantikus regény benyomását keltette. Ezzel szemben színtiszta krimit kaptam, épp csak egy leheletnyi romantikus szállal.
Legcsúnyább borító:
Egy új kategóriát vezetek be, a legcsúnyább borítóét. Leah (Dirty Red) most is bekerült a jelöltek közé, de meg szeretném jegyezni, hogy ez a borító szerintem nagyon kifejező, és sokat elárul Leah személyiségéről. Csak hát egyszerűen csúnya az a kirúzsozott száj, meg ez a tekintet. De az igazán rusnya borító a Valentin-napos könyvé. A nő meggörbült háta, furcsa arckifejezése, természetellenes kéztartása, és a csúnya színek mind taszítják a tekintetet. És ha nem mondják meg mások, hogy mi az a fényes fekete dolog a kezében, sose jövök rá, hogy az a hokikorong.
Hasonló bejegyzések:
   
Féléves könyves kiakadás booktag
   
Legek
Először is Boldog Új Évet! Könyvekben és boldogságban gazdag 2016-ot kívánok :))
VálaszTörlésMásodszor nagyon jó lett ez a gyűjtés. Kihasznált alkalom ajánlódat olvastam anno, de nekem annyira unszimpatikus a fülszövege... mégis érdekes, hogy abban van a legjobb női főszereplő. :)) Artyommal egyetértek és igen, elég nyomasztó volt a Metróban. :D :D
"A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt" tervben van, picit bátrabban állok majd neki remélem a szép szavaid és a helyezéseid után.
Boldog új évet neked is!! :)
TörlésKöszi, örülök, hogy tetszik a kis gyűjtemény. Hát igen, a legjobb szereplőknél tényleg nem az volt a szempont, hogy ki a legkedvesebb, hanem hogy mennyire összetett vagy érdekes személyiség. :) Szóval megértem, ha nem volt nagyon szimpatikus a leírásom alapján. :)
A százéves ember tényleg sok helyezést kapott most nálam, de nem érdemtelenül, mert tényleg jó könyv. Remélem, neked is tetszik majd, ha elolvasod.
Nagyon jó kis legválogatás, nekünk is várólistás belőle pár könyv. :)
VálaszTörlésKöszi, örülök, hogy tetszik! Kíváncsian olvasom majd a Ti értékeléseteket is a könyvekről! :)
Törlés