Érzelmes, megható történet, kevéske cselekménnyel, nulla izgulnivalóval a szerelemről, öregségről, fájdalomról, elmúlásról.
A történetből: Noah a második világháborúból szülőfalujába tér vissza, ahol kétkezi munkával azon a házon dolgozik, amit megvett magának. Noah romantikus lélek: mindene a természet, szereti a napkeltét minden reggel a folyóról megnézni, majd esténként a kemény munka után gitározgatni, verset olvasni, és gyerekkori szerelméről ábrándozni. Akkor Allie szülei választották szét őket a társadalmi különbség miatt, mert lányuknak különb férjet szántak. De vajon most, ha újra alkalmuk lenne találkozni, ők maguk hogyan döntenének?
Értékelésem: Nem értem, mitől ilyen népszerű ez a könyv, egyszerűen nem fér a fejembe. A történet kőegyszerű, meglehetősen sablonos, és a sok érzelmen kívül nincs is benne nagyon semmi. Meglehetősen szomorú a hangulata a könyvnek, úgyhogy depressziósoknak nem ajánlom. De amúgy sem, mert nincs benne semmi, ami kiemelné a romantikus regények közül, hacsak az nem, hogy mennyire híján van a cselekményeknek, és milyen lehangoló. Olvastam, hogy a könyvből készült film másoknak mennyire tetszett, - még annak a kevés embernek is, akik hozzám hasonlóan értetlenül állnak a könyv népszerűsége előtt -, de nekem ez a könyv egészen biztosan nem hozta meg a kedvemet a film megnézéséhez.
Értékelésem: 2 / 5
Hasonló könyvek:
|
|
|
Hát, eddig se kifejezetten érdekelt ez a könyv, de így meg már végképp nem. :D A filmet se láttam, de már egy ideje erős csömöröm van a romantikus filmektől, szóval szerintem annak se most jött el az ideje.
VálaszTörlés