2021. január 24., vasárnap

Az ​éjféli égbolt

https://moly.hu/konyvek/lily-brooks-dalton-az-ejfeli-egboltA földi.

A történetből: Augustine egy sarkköri obszervatóriumban tölti a mindennapjait. Egyetlen társasága Iris, akivel nem sokat törődik, de azért némi könyvet ad neki, hogy legyen mit olvasgatnia. A többi kutató már rég elhagyta a bázist, de Augustine-nak nem is hiányoznak, hiszen ő sosem volt egy társaságkedvelő ember. Sully a Jupiter felől halad vissza egy űrhajón a Föld felé, és bár még mindig él benne a Galilei holdak fantasztikus látványa, egyre jobban aggódik. Utastársai között egyre nő a feszültség, mert nem kaptak semmi jelet a Föld felől már hetek óta.

Értékelésem: Ez a könyv nem tetszett. Nem is tudom, hogy az én hibám-e, hogy azt hittem, sci-fi. Ha ez sci-fi, akkor olyan, amiből hiányzik a sci. A tudományos részek ugyanis nagyon tudománytalanok. Szerintem az író egyszerűen összeolvasott sok mindent egy rakás tudományos ismeretterjesztő magazinból, aztán megpróbált leírni dolgokat amikre emlékezett. Igen ám, csakhogy rosszul emlékezett rájuk (vagy nem értette meg őket), úgyhogy tele van hülyeséggel a regény. De nemcsak tudományos tévedések vannak benne, hanem a földtől teljesen elrugaszkodott elképzelések is a kutatókról. Olyan, mintha az író természeti katasztrófafilmekből tájékozódott volna a kutatói életformáról. Például az a baromság (lásd A mag című filmet), hogy a menő kutatók olyanok, mint a rocksztárok, akiknek az előadásai után tömegek várnak dedikálásra, meg bármelyik nőt megkaphatják...
 
A fentiek mind nagyon zavartak a regényben, de nem ez az egyetlen hibája. Augustine karaktere nem volt számomra hiteles, ahogy a kerettörténet sem. Emellett rettentő lassú is volt a regény, alig volt benne bármiféle cselekmény. Ugyanis ez egy karakterközpontú regény, leginkább lélektani drámaként jellemezném. Viszont mivel a fő szereplő (Augustine) nem volt számomra hiteles, és úgy általában a sztori sem, ezért én nem éreztem át ezeket a belső vívódásokat. Meglehetősen untam olvasni, bár azt meg kell hagyni, az unalmassága ellenére jó stílusban volt megírva, lehetett azért haladni vele. Ráadásul a legnagyobb érdeme a könyvnek, hogy elég rövid.

Volt még egy fontos problémám a regénnyel, méghozzá az, hogy a "csavarok" teljesen kiszámíthatóak. Az összes fontos titok és jövőbeli fejlemény azonnal egyértelmű az olvasó számára, már csak azért is, mert a rengeteg unalmas és lassú rész közben nincs mást tenni, mint ezeken agyalni. Végig ilyenek jártak a fejemben, hogy "tuti az lesz, hogy..." És valóban az lett mindegyik esetben, de az író javára írom, hogy nem kerített köréjük nagy felhajtást, mintha valami óriási titkot leplezett volna le. Legalább felismerte, hogy az olvasó úgyis rájött már rég magától. Ettől persze továbbra is rettentő unalmas minden, de legalább nem néztek hülyének.

George Clooney ide, George Clooney oda, én bizony nem nézem meg a regény alapján készült filmet. Épp elég volt a regényt végigszenvedni.

Értékelésem: 2 / 5

Hasonló könyvek:
Csodák kora
A marsi
The Long Way to a Small, Angry Planet
Across the Universe - Túl a végtelenen
Kövess Bloglovin-on

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése