Milyen lenne a világ, ha a gyerekek születése ritkaságszámba menne?
A történetből: A történet mesélője Fredé, aki a parancsnok (Fred) tulajdona, és egyetlen feladata, hogy Frednek és feleségének gyereket szüljön. Kevés lehetősége nyílik igazi emberi kapcsolatra: senki nem érintheti – a gyerekcsinálás projekten kívül –, és beszélgetni is alig akad lehetősége egy-egy nővel. Habár buzgó hívőnek nevelték át az intézetben, ő titkon még mindig reménykedik abban, hogy egyszer viszontláthatja férjét vagy kislányát, és kikerülhet ebből a megalázó, kilátástalan helyzetből.
Értékelésem: Érdekes regény, de nem nekem való. Szenvedtem is vele nagyon, mindig elrontotta a kedvemet, ha kicsit olvastam belőle. (Nem is sikerült elolvasnom a Mini-könyvklub határidejére, pedig eddig mindig összehoztam, de most egy nappal sajnos elcsúsztam.) Mások megaláztatásáról, tárgyként kezeléséről továbbra se szeretek olvasni, és ebben aztán egymást érték az ilyen helyzetek. Fredé kilátástalansága nagyon lehangoló, bár visszaemlékezései a férjéről, anyjáról és barátnőjéről érdekesek voltak. Nem szimpatizáltam vele, mert nem tetszett a korábbi élete, de nagyon érdekes volt ez az alternatív múlt, amit megismertünk általa: magazinok nyilvános égetése, abortusz tüntetések, egyre szaporodó bűncselekmények nők ellen, majd a változás, amikor elveszik a nők jogait, és kiépül az új rendszer. Talán ez a vonulat volt a legérdekesebb számomra.
Nem sok karaktert ismerünk meg a történetben, de őket érdekesnek találtam. Először semelyiküket nem tudtam hova tenni, olyan szürkének tűntek, sablonosnak, mindenki követte a kötelező előírásokat, formaságokat, és senkinek nem láttuk meg az igazi jellemét. Ugyanez volt igaz Fredére is. Aztán nagyon lassan kiderülnek mindenkinek a szándékai, és megláthatjuk valódi arcukat. Ez a lassú kibontakozás, puhatolózó ismerkedések nagyon valószerűnek tűntek egy ilyen világban, ahol bárki feljelenthet bárkit a legapróbb kihágásokért.
Összességében jó regénynek tartom, de én személy szerint viszolyogtam a történettől, és nem esett jól olvasni, akármilyen szép volt a fogalmazás. A végén a szájbarágós magyarázatot pedig teljesen fölöslegesnek ítéltem, hiszen a figyelmes olvasó már szinte mindezzel tisztába került, itt tulajdonképpen új információt nem ismerünk már meg.
Nem sok karaktert ismerünk meg a történetben, de őket érdekesnek találtam. Először semelyiküket nem tudtam hova tenni, olyan szürkének tűntek, sablonosnak, mindenki követte a kötelező előírásokat, formaságokat, és senkinek nem láttuk meg az igazi jellemét. Ugyanez volt igaz Fredére is. Aztán nagyon lassan kiderülnek mindenkinek a szándékai, és megláthatjuk valódi arcukat. Ez a lassú kibontakozás, puhatolózó ismerkedések nagyon valószerűnek tűntek egy ilyen világban, ahol bárki feljelenthet bárkit a legapróbb kihágásokért.
Összességében jó regénynek tartom, de én személy szerint viszolyogtam a történettől, és nem esett jól olvasni, akármilyen szép volt a fogalmazás. A végén a szájbarágós magyarázatot pedig teljesen fölöslegesnek ítéltem, hiszen a figyelmes olvasó már szinte mindezzel tisztába került, itt tulajdonképpen új információt nem ismerünk már meg.
Értékelésem: 3 / 5
A regény kapcsán AniTiger írt egy vendégbejegyzést a blogomra. Ez ide kattintva érhető el: A szolgálólány meséje: könyv és tévésorozat.
Hasonló könyvek:
|
|
|
Egyetértünk. *pacsi*
VálaszTörlés