Sötét hangulatú, izgalmas kaland a múltban.
A történetből: Em és Finn már régóta szomszédos cellában vannak fogva tartva. Idejét sem tudják, mikor látták egymást utoljára, csak a hangok jutnak át a falon. Sokszor ebből merítenek erőt, hogy beszélgethetnek egymással, de sokszor ez a legnehezebb, amikor végig kell hallgatniuk, hogy a Doktor emberei hogyan kínozzák a másikat. Egy alkalommal Em elrejtett üzenetet talál, egy listát, melyen felismeri a saját írását, ám nem emlékszik rá, hogy ő írta volna. Marina gondtalan életet él, legnagyobb problémája, hogy összejönnek-e Jamesszel, akit egészen kicsi kora óta bálványoz. Úgy érzi, hogy végre kialakulhat köztük valami, ám James bátyját, aki kongresszusi képviselő, egy szónoklata közben váratlanul lelövik. Ettől kezdve Marina élete a feje tetejére áll.
Értékelésem: Hangoskönyvként hallgattam ezt a regényt, és bár eleinte valamiért nem tetszett Meredith Mitchell narrálása, hamarosan rájöttem, hogy ez a nő valami zseniális. Nagyon érzékletesen tudta visszaadni a különböző szereplők hangulatait, és azt a reménytelenséget, amit a cellában sínylődő Em és Finn érzett. Néha egészen beleborzongtam, szinte ott éreztem magam mellettük. Épp emiatt nem is tűnik szokványos Young Adult regénynek, hiszen vannak benne sötétebb hangulatú részek, és a főszereplők közül vannak, akik már nem is tizenévesek. A regény témája, mondanivalója azonban mégis elsősorban a középiskolás korosztálynak szól, és ezt erősíti a sokszor lebilincselően izgalmas történetvezetés is, ami a Young Adult regények egyik fő jellemzője.
Azt hiszem, nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, hogy ez egy időutazós történet. Valójában eleve ezért esett erre a hangoskönyvre a választásom, mert amint megláttam a borítóképet a macskakövön látható órával, aminek mintha visszafele mozognának a mutatói, és fölötte a címet, rögtön egyértelműnek tűnt, hogy ebben a regényben bizony időutazás lesz. Ne számítson persze senki vérvonalbeli sci-fire, szó nincs arról, hogy bárki is megoldaná ebben a regényben az időutazás kérdésének nagy paradoxonjait. Inkább csak egyfajta gondolatkísérlet arról, hogy mennyire nehéz lehet egy jövőbeli eseményt megakadályozni, és hogy a minket ért különböző traumák milyen mértékben formálhatják személyiségünket.
Nekem nagyon tetszett a regény – bár sajnos csak hosszas kihagyásokkal hallgattam végig –, és bár biztos vagyok benne, hogy olvasni is nagyon jó lehet, én különösen ajánlom a hangoskönyv verziót, ami talán még egy kis pluszt ad az élményhez.
Azt hiszem, nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, hogy ez egy időutazós történet. Valójában eleve ezért esett erre a hangoskönyvre a választásom, mert amint megláttam a borítóképet a macskakövön látható órával, aminek mintha visszafele mozognának a mutatói, és fölötte a címet, rögtön egyértelműnek tűnt, hogy ebben a regényben bizony időutazás lesz. Ne számítson persze senki vérvonalbeli sci-fire, szó nincs arról, hogy bárki is megoldaná ebben a regényben az időutazás kérdésének nagy paradoxonjait. Inkább csak egyfajta gondolatkísérlet arról, hogy mennyire nehéz lehet egy jövőbeli eseményt megakadályozni, és hogy a minket ért különböző traumák milyen mértékben formálhatják személyiségünket.
Nekem nagyon tetszett a regény – bár sajnos csak hosszas kihagyásokkal hallgattam végig –, és bár biztos vagyok benne, hogy olvasni is nagyon jó lehet, én különösen ajánlom a hangoskönyv verziót, ami talán még egy kis pluszt ad az élményhez.
Értékelésem: 4,5 / 5
Hasonló könyvek:
|
|
Érdekes, nekem is egyből az időutazás jutott a borítóról az eszembe. ^^ (Egyébként az a cellás rész az elején picit olyan, mint a V for Vendetta egyik része/jelenete...)
VálaszTörlésIgen, azt hiszem, ez a borító elég egyértelmű ezzel a címmel. :)
TörlésAzért nem olyan, mint a Vendettásban, mert Em és Finn ismerték egymást korábban is.
Ja, már értem, hogy nemcsak erre gondoltál... Nem tudom, nekem nem jutott eszembe a párhuzam, mert azért vannak eltérések a kettő között, de értem már, hogy mire gondolsz.
Törlés