2017. március 16., csütörtök

Kösz, hogy...

https://moly.hu/konyvek/tommy-wallach-kosz-hogyEgy fiú felnőtté válásának jól megírt története.

A történetből: Parker szokásos portyájára készül egy előkelő szállodában, és sikerül is megütnie a főnyereményt, amikor egy halom pénzt emel el egy vele egykorú, ezüsthajú lány táskájából. Csakhogy ottfelejti a naplóját, és mikor visszanéz, a lány már nagyban olvassa a beleírt történetet, melyet saját maga ihletett. Egyezséget kötnek, melynek hatására Parker, aki már évek óta nem szólalt meg, és nem barátkozott senkivel, kilép a megszokásaiból, és megpróbálja meggyőzni a lányt arról, hogy érdemes élnie.

Értékelésem: Érdekes történet volt, már az elején megragadta a figyelmem, és végig fenn is tartotta az érdeklődésemet. Ezt az utóbbi időben igen kevés könyv érte csak el nálam. Azt hiszem, leginkább a szöveg stílusa ragadott meg, Zelda (a lány) személye, és Parker kitalált történetei, amik érdekes színfoltot vittek a történetbe. Maga Parker nem tűnt számomra különösebben érdekesnek.

Bevallom, előítélettel vágtam neki a regénynek, mert a fülszöveg, és a borítón lévő felirat alapján azt hittem, hogy egy nyugdíjas nénibe fog beleszeretni a srác, és ezt elég bizarrnak tartottam. Szerencsére nem erről volt szó.

Már a történet elején kiderül, hogy Zelda arra készül, hogy leugorjon a Golden Gate hídról. Rögtön azt gondoltam: "jaj, már megint egy olyan könyv, amiben az egyik fontos szereplő öngyilkos akar lenni?" De valójában ez a regény tetszett leginkább az utóbbi időben olvasott, hasonló témájúak közül. Nem azért mert olyan gondolatok lettek volna benne, amit még senki korábban nem fogalmazott meg, hanem azért, mert olyan jól adagolta a történéseket, Parker belső monológjait és kitalált történeteit az író, hogy egyszerűen nem eresztett el a regény. Nem nevezném kifejezetten pörgős cselekményűnek, vagy nagyon izgalmasnak, vagy rendkívül mélyenszántónak, de még hihetetlenül jó stílusúnak sem, mégis minden szempontból hozta az elvárásokat, és olyan jól vegyítette a különböző elemeket, hogy összességében mégis kiemelkedik az átlagból. Nekem tetszett.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Napos oldal
Szólít a szörny
The Raven Boys - A hollófiúk

Kövess Bloglovin-on

4 megjegyzés:

  1. Nyugdíjas nénibe. :))))) Nagyon röhögtem! :))) Örülök, hogy neked is tetszett! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért, te nem azt hitted? Csak én vagyok ilyen bolond? :D

      Törlés
    2. Nem, nem csak te. :) A borítókép (a nő haja és ruházata) meg az alcím alapján én is azt hittem, hogy nagy lesz a korkülönbség a pár női tagja javára (mondjuk olyan 20-30 év), bár azért nem gondoltam nyugdíjasnak a hölgyet, inkább arra gyanakodtam, hogy valami trauma vagy betegség miatt korán kezdett őszülni és biztos haldoklik is, azért "utolsó szerelem".
      De mivel kb. a második oldal után kiderült, hogy nem pont ez lesz a szitu, én teljesen el is felejtkeztem róla, hogy milyen előfeltevéseim voltak.

      Törlés
    3. köszi, megnyugtattál ezzel! :) Lehet, hogy direkt játszottak rá, hogy ezt higgye az ember. Mondjuk az gyanús volt, hogy a borítón szereplő nő fiatal (az ősz haja ellenére), de tudjuk, hogy a borító sokszor csalóka. Én azt gondoltam, biztos nem találtak idős modellt hozzá, ezért beérték a fiatallal és ráaggattak egy napszemüveget, hogy leplezzék a bakit. :)

      Törlés