Nagyon meglepődtem mikor elkezdtem
olvasni a könyvet, viszont irtóra tetszett, hogy nem a megszokott módon,
hanem levelek, email-ek, sms-ek formájában van megírva. Ez külön emelt a
könyv színvonalán az én szememben.
Maga a történet a gyerekkorban kezdődő és örökké tartó barátságról szól. Várható volt, hogy szerelmi történet lesz belőle (nem csak azért,mert romantikus könyvnek számít). Valahogy adta magát a dolog, olyan egyértelmű volt, hogy az lesz a vége. Én alapvetően nem hiszek az ilyen fiú-lány barátságban (saját tapasztalat), és ez a történet is (duplán) bizonyítja, hogy az egyik fél (jó esetben mindkettő) többet érez a másik iránt barátságnál.
A könyv egyharmadától egy kifejezés visszhangzott a fejemben, ez pedig a "rossz időzítés". Mindig mikor azt hittem, hogy most majd elmondják egymásnak, történik köztük valami, akkor valami egészen váratlan/más történt. Volt a könyv 2/3-ánál egy pillanat (ami majdnem a végéig tartott), amikor úgy éreztem, hogy a fenébe, ebből nem lesz happy end. Szerencsére nem lett igazam, és nagy sokára egymásra találtak. Egy picit a végén már soknak éreztem, hogy mindig közbejön valami, ami miatt még mindig nem jönnek össze, de azért tetszett a történet.
Nem igazán tudnék kedvenc szereplőt választani. Nagyon vagány volt a Rosie barátnője, viccesek voltak a párbeszédeik. De azt is nagyon jó volt olvasni, ahogy Alex és Rosie ugratják egymást a régi történetekkel, eseményekkel.
Külön vicces volt, hogy a lánya Katie ugyanazt a barátságot élte át egy ideig, és jó volt olvasni, hogy sok év után szerelmes lett Tobyba.
Alex testvére is nagyon szimpatikus volt, nagyon lazák és "mélyen szántóak" voltak a kommentjei :)
Szerethető karakterek voltak mind, kivéve Rosie férje, nekem ő valahogy az elejétől nem volt szimpatikus.
Nagyon jó kis könyv volt, annyira, hogy 2 nap alatt végigolvastam, mert nem bírtam nagyon mást csinálni mellette. Szeretném megnézni a filmet is, bár úgy hallottam,hogy abban kicsit másabb a történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése