Oldalak

2022. október 31., hétfő

Ház az égszínkék tengernél

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvgojwxk01TBHer_9oxW0WJPfuJz8fKQlXHKWsY09LWaxpjvzlR31PAG0pOUfAGHU8r16SFwlErT_rjALebbp5M0-eayOS5jnsXAgT3nsdrkNJYfdYrVuj4B_dmCL2WgT9nkJYs6b_kkEvZRFn5v9JAGEicMUGnvxfeEXpfa11MfXlk4U5xLI6f37g0A/s500/H%C3%A1z%20az%20%C3%A9gsz%C3%ADnk%C3%A9k%20tengern%C3%A9l.jpgKülönféle erényekre tanító fantasy.

A történetből: Linus rendkívül kötelességtudó a munkájában, betűről betűre betartja a szabálykönyvet. Rendíthetetlenül hiszi, hogy a munkája fontos, és a gyerekek érdekeit szolgálja minden döntése. Éppen ezen tulajdonságai miatt választja ki őt a Rendkívül Magas Felső Vezetés a legtitkosabb árvaház felülvizsgálatára. Linus biztos benne, hogy a titkosítás veszélyt jelent, de nincs más választása, mint elutaznia a távoli szigetre.

Értékelésem: Sokáig nem ragadott magával a történet, de a második felében egyre jobban belelendültem. Azt hiszem, az zavart, hogy fantasy, mágikus lényekkel, de mégis a mi világunkban. A főszereplőnk, Linus nagyon tetszett, de a mágikus képességű gyerekek nem kötöttek igazán le. Aztán ahogy apránként kibontakozott a karakterük, és az egész történet lassan haladt előre, mégis megkedveltem őket. Legjobban a nevelő karaktere tetszett, az ő személyiségét és a háttértönétetét is szívesen megismertem volna részletesebben. De talán jó ez így, hogy a félénk, visszahúzódó, önbizalomhiánnyal küszködő Linus állt mindig a középpontban.

A történet örökérvényű problémát boncolgat: a társadalomból kirekesztettek egyéni sorsát, a megbélyegzettek és bántalmazottak nehézségeit, és a rendszer megváltoztatásának kilátástalanságát. Mindezt azonban meglehetősen könnyed hangvételben, Young Adult fantasy köntösben tálalja az író. A nagy fő téma mellett ott van persze Linus saját egyéni útja is, akinek nehezére esik elhagynia a komfortzónáját és véglegesen kitörnie a magányos, szürke hétköznapokból, felvállalva a kalandot, a bizonytalanságot és a kudarc lehetőségét. Az volt az érzésem, hogy az óceánt és a tengerpartot mutató reklám visszatérő szlogenje: "Nem vágyik rá, hogy itt legyen?" nemcsak Linusnak szólt, hanem az író egyenesen az olvasónak szegezi a kérdést. Nem vágyik rá, hogy kitörjön a hétköznapjaiból és végre kezébe vegye saját sorsát? Nem vágyik rá, hogy elszakadjon a megszokottól és megismerjen valami újat? Nem vágyik rá, hogy új embereket ismerjen meg, és hogy kiszínezze az életét?

Kedves történet volt, összességében tetszett. Egymás elfogadására és a segítségnyújtásra tanít, valamint reményt ad a kirekesztetteknek, a magányosaknak és a félénkeknek, mert megmutatja, hogy mindenki rátalálhat igaz barátokra és segítő kezekre.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
A medve és a csalogány
Maresi
Éjfél
Az ember, akit Ovénak hívnak

2 megjegyzés:

  1. <3 Örülök, hogy tetszett annak ellenére, hogy fantasy. :) Tetszett, hogy mennyi mindent találtál benne, bennem nem körvonalazódott ennyire, hogy mennyire mély a mondanivalója. (Bár a plakáton lévő szlogen kapcsán nekem is ezek a gondolatok futottak át a fejemen.)

    VálaszTörlés