Szép családregény a történelmi múltunkról és a fontos kérdésekről az életben.
A történetből: Istvánt 1956 márciusában hívják be katonának. Félve, de az újdonságok izgalmát várva utazik fel Budapestre. Akkor még nem sejti, hogy milyen tragikus fodulat veszi hamarosan kezdetét, ami végül az otthonától messze űzi. Tamás és Andrea még gyerekként szerettek egymásba. A kétezres évek elejére azonban már teljesen kihűlt a kapcsolatuk, és talán csak lányuk, és a látszat kedvéért, vagy talán megszokásból maradtak együtt. Tamás végül szembe akar nézni önmagával, és egy hosszú terápiát követően a nagyvilágban is utazásra indul, hogy megtalálja a választ saját, belső kérdéseire. Léna Tamásék lánya, aki immár fiatal felnőttként a saját életét éli. Csupán játékból készítteti el a DNS-tesztet, ami aztán örökre megváltoztatja az életét.
Értékelésem: Ez a családregény nemcsak a magyar régmúlt történelmén vezeti végig az olvasót, hanem belső utazásra is invitál. A személyes történeteken, életsorsokon keresztül mutatja be Magyarországot az ötvenes évektől kezdődően. Ám külföldre is többször kikacsintunk, és a szereplőkkel együtt utazva gondolkozhatunk el az élet, a halál, és a belső béke, valamint saját magunk megismerésének kérdésein.
Én néhol kicsit untam, de alapvetően tetszett nekem a regény. Három önálló, de mégis egymához fűződő történetet olvashatunk, ami egy-egy főszereplőhöz kötődik. Az első két nagy rész elején a leírások nekem túlságosan hosszúak voltak, a szereplők szüleinek a bemutatását én kihagytam volna, meg esetleg a gyerekkort is, mert ez így együtt nagyon elnyújtotta a felvezetéseket. Lehet, hogy apróbb visszaemlékezésként jobban tetszettek volna ezek a részek, mert így csak arra vártam, hogy induljon el végre a történet. Különösen a második nagy rész elején éreztem így. Amit pedig hiányoltam, hogy mind a három szereplő történetét kicsit tovább vittem volna. Nem sokkal, de úgy éreztem, hogy pont a legérdekesebb résznél vannak elvágva, és még sok lehetőség rejlett bennük és a történeteikben. Nem kell mindent szájba rágni persze, de különösen María és István történetére kíváncsi lettem volna, hogy hogyan folytatódik. Legalább az újra találkozásukig.
Egyébként élvezetes olvasmány volt, sok történelmi leírással, ami nagyon tetszett. A lezárása pedig különösen szép, ahogyan összefüggővé és egymástól függővé teszi az események láncolatát. Igazából a legjobban talán ez tetszett, a regény lezárása. Nagyon szép volt, elgondolkodtató. Remélem, mást is ír majd még az író.
Lezárásként még annyit, hogy a kötet maga gyönyörű kivitelezésű. Csodaszép virágminta díszíti nemcsak a papírborítót, hanem alatta a keménykötésű borítót is. Ajándéknak nagyon szép, mind fiataloknak, mind időseknek. Én is ajándékba kaptam, és így a történet végére érve nagyon örülök neki.
Én néhol kicsit untam, de alapvetően tetszett nekem a regény. Három önálló, de mégis egymához fűződő történetet olvashatunk, ami egy-egy főszereplőhöz kötődik. Az első két nagy rész elején a leírások nekem túlságosan hosszúak voltak, a szereplők szüleinek a bemutatását én kihagytam volna, meg esetleg a gyerekkort is, mert ez így együtt nagyon elnyújtotta a felvezetéseket. Lehet, hogy apróbb visszaemlékezésként jobban tetszettek volna ezek a részek, mert így csak arra vártam, hogy induljon el végre a történet. Különösen a második nagy rész elején éreztem így. Amit pedig hiányoltam, hogy mind a három szereplő történetét kicsit tovább vittem volna. Nem sokkal, de úgy éreztem, hogy pont a legérdekesebb résznél vannak elvágva, és még sok lehetőség rejlett bennük és a történeteikben. Nem kell mindent szájba rágni persze, de különösen María és István történetére kíváncsi lettem volna, hogy hogyan folytatódik. Legalább az újra találkozásukig.
Egyébként élvezetes olvasmány volt, sok történelmi leírással, ami nagyon tetszett. A lezárása pedig különösen szép, ahogyan összefüggővé és egymástól függővé teszi az események láncolatát. Igazából a legjobban talán ez tetszett, a regény lezárása. Nagyon szép volt, elgondolkodtató. Remélem, mást is ír majd még az író.
Lezárásként még annyit, hogy a kötet maga gyönyörű kivitelezésű. Csodaszép virágminta díszíti nemcsak a papírborítót, hanem alatta a keménykötésű borítót is. Ajándéknak nagyon szép, mind fiataloknak, mind időseknek. Én is ajándékba kaptam, és így a történet végére érve nagyon örülök neki.
Értékelésem: 4 / 5
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése