Dune

Vegyes beszámoló az új Dűne filmekről és egy újraolvasásról.

Hosszú hallgatás után egy nem akármilyen könyvvel térek vissza a blogra, hiszen a sci-fi irodalom egyik legmeghatározóbb darabjáról van szó. Ráadásul ez egy újraolvasás nálam, amit igen ritkán követek csak el. Kilenc évvel ezelőtt, 2015-ben olvastam először a regényt, akkor magyarul, a második Mini-könyvklubban. Akit érdekel, az ide kattintva elolvashatja az akkori blogbejegyzésemet, ami részben kedvcsináló, részben kritika, és még az 1984-ben készült filmről és a 2000-ben készült mini-sorozatról is írtam benne. Ebben a posztban most nem tervezek a történetről írni, hanem inkább az új film(ek)ről és a mostani olvasásélményemről lesz szó. Nem tagadom, hogy ezúttal az új filmek ösztönöztek arra, hogy újra kezembe vegyem a regényt, de ezúttal eredeti nyelven, angolul.

Habár két film született mostanában a történetről, én leginkább egyként tekintek rájuk, hiszen az első Dűne regényt dolgozzák fel - két részben. Nem meglepő ez a választás, hiszen igencsak hosszú és komplex történetről van szó, és emiatt az egyik korábbi feldolgozás is egy háromszor másfél órás mini-sorozat lett. Mindenesetre emiatt én inkább nem néztem meg az első, 2019-es filmet, amíg a második rész is el nem készült. Kb. egy hónapja került rá sor, hogy mindkét filmet ledaráltam, és hát a sok Oscar-díj, a magyarországi forgatás, az állítólagos könyvhűség, meg a saját korábbi olvasásélményem miatt elég nagy várakozásaim voltak. Bevallom, a sztorira eddigre már csak nyomokban emlékeztem. :D Így hát a filmnézés után jött az újraolvasás is, rögtön azzal a szándékkal, hogy ezúttal a teljes könyvsorozatot (az eredeti hat könyvet) végigveszem.

Paul Atreides a 2019-es filmben

Kezdjük a filmnézési élménnyel! Talán a legmeghatározóbb számomra a zene volt, ami sajnálatos módon iszonyatosan idegesített mindkét film alatt. Hanz Zimmer ide, Oscar-díj oda, szerény véleményem szerint ez nagyon félresikerült, és nagyon sokat levont nekem a moziélményből. Én leginkább zajkollekciónak nevezném, vagy kicsit szebben: aláfestő hanghatásoknak, de nem zenének. Ráadásul túlságosan repetitív volt számomra ez a hangélmény. A képek viszont gyönyörűek (habár a homokféreg csalódás volt), és a színészek is egytől egyig tetszettek, nagyon magas színvonalt képviseltek. Paul különösen tetszett, nagyon erős karaktert hozott, ami mindenképpen pozitív, hiszen a történet főszereplőjéről van szó.

Jessica mint Tiszteledő Anya a 2021-es filmben

Térjünk rá a könyvre! Ismét nagy élmény volt ezt a történetet olvasni. Kilenc évvel ezelőtt nyilván a felfedezés öröme és a történet újdonságai tették izgalmassá az olvasást, és részben ezúttal is voltak "újdonságok" (amiket elfelejtettem), de ezúttal az is hozzáadott az élményhez, hogy többé-kevésbé már tudtam, milyen cselekményre és milyen légkörre számítsak, és ezért jobban felfigyeltem a részletekre, az elrejtett apróságokra, és a történetbeli előreutalásokra. Ráadásul rögtön össze tudtam hasonlítani a könyv cselekményét a frissen látott filmmel, és nagy élvezettel csodálkoztam rá azokra a dolgokra, amik a filmben nem szerepeltek (pl. a mentátok), de érthetőbbé, kerekebbé tették a történetet. 

 

Itt jegyezném meg, hogy ezen néhány kihagyott rész és szereplő ellenére az első film valóban rendkívül hűen követi a regényt. Nem úgy ám a második rész! A második filmben már több, ráadásul igen fontos eseményt megváltoztattak. Bevallom, nem is értem, hogy ezekkel a módosításokkal mit akarnak kihozni a történetből, mert úgy érzem, eléggé elkanyarodtunk az eredeti sztoritól. Arra tippelek, hogy több személyes drámát és több akciót fognak belecsempészni a harmadik filmbe, amiknek ezekkel a módosításokkal ágyaztak meg. Viszont hoppá, ezáltal éppen a könyv erőssége veszik el - mármint legalábbis szerintem -, ami sokkal inkább a nagyvolumenű, de csupán Paul belső világában megjelenő eseményekről szól, no meg azokról az apróságokról, amik a történetet sci-fivé teszik paranormális fantasy helyett.

 

Futás a homokféreg elől a 2021-es filmben

Örülök, hogy újra kezembe vettem a regényt, és ezúttal eltökélt szándékom, hogy folytatom is a történetet a következő kötettel. A filmet, ha valóban lesz folytatása, majd meglátjuk...

Értékelésem: ezúttal is 4 / 5

(mármint a könyvre)

Korábbi értékelésem a könyvről: A Dűne.

 Hasonló könyvek:

Afázia

Vének háborúja

Kiálts farkast

Oculus