Érzelmi leírásoktól megfosztott kémtörténet.
A történetből: Leamas órákon keresztül vár az egyik berlini átkelőponton az informátorára, Riemeckre. Végül egy nő bukkan fel helyette, akit, mint kiderült, Riemeck titokban feleségül vett, és mindent kifecsegett neki. Végül megérkezik maga Riemeck is, de nem sikerül átkelnie a határon. Leamas-nak ő már a sokadik ügynöke, akit elveszít. Amikor visszamegy a központba Londonban, új, sokkal veszélyesebb megbízást kap: hagyja magát beszervezni a másik oldal által!
Értékelésem: Elég gyorsan haladtam a könyvvel, érdekes volt, bár azért messze nem lebilincselő. A második felében ráadásul néhányszor kifejezetten unalmassá válik, néha csak ismételgetnek bizonyos dolgokat, teóriákat. Aztán a regény végén a cselekmény váratlanul nagyon beindul, és még váratlanabbul vége is szakad. Hát mit mondjak, a lezárás kissé felbosszantott. Spoiler: Megkapjuk ezt a hatalmas ideológiai vitát az autóban, aztán így kell véget érnie? De másrészt meg ezek után mégis hogy érhetett volna véget számukra? Happy endet nyilván nem kaphattak... A bizonytalanság egyébként tetszett, amiben az író az olvasót próbálta tartani: végülis ki a besúgó? De úgy éreztem, azért ez elég nyilvánvaló volt, annak ellenére, hogy újra és újra megpróbáltak elbizonytalanítani.
Talán ami leginkább zavart a könyvben, az az érzelmek bemutatásának hiánya. Itt-ott előfordult egy-két szereplő részéről némi érzelmi kitörés, de igazából a narrációból sosem ismertük meg senkinek a mélyebb gondolatait. Mindig csak az események leírását kaptuk, ami arra korlátozódottott, hogy ki mit csinált, és ki hogyan reagált rá szóban vagy tettel. De olyan leírásra nem emlékszem, hogy "Leamas ekkor azt gondolta...", vagy hogy "ez nagyon felháborította a férfit". Tehát sosem láttunk bele senkinek a fejébe, hacsak nem közölték szóban, amit gondolnak, az meg ugye igencsak megtévesztő ebben a regényben, hiszen éppen mások megvezetéséről szólt. Éppen ezzel próbált feszültséget kelteni az író: vajon ez a szereplő most éppen hazudik vagy igazat mond? Viszont emiatt ridegnek éreztem az egész történetet, és különösen a főszereplőt. Voltak olyan jelenetek, amikor igenis tudni akartam, hogy ő hogyan vélekedik egy-egy új fejleményről. Vajon ő elhiszi, amit mondanak neki? Vagy van rá bármilyen magyarázata? Sajnos ezek sosem derültek ki, és ez számomra sokat levont az olvasás élményéből. Ennyi erővel majdhogynem egy rendőrségi jelentést is elolvashattam volna egy bűnügyről. Az érzelmek, gondolatok hiányoztak belőle.
Értékelésem: 2,5 / 5
|
|
A közös olvasási élmény kihagyását mindig bánom, amikor önhibámból lemaradok egy-egy MKK-s könyvről, de most azért nem fáj annyira a szívem... Ráadásul valaki írta az értékelésében, hogy az író szerint ez a legjobb regénye... Hááááát... :D
VálaszTörlés