Évfordulós interjú a Mini-könyvklub legaktívabb tagjaival

A negyedik könyvklub kezdetével májusban 1 éves lett a Mini-könyvklub. Nagyon örülök, hogy már ennyi ideje töretlenül haladunk előre, és ezáltal már 12 könyvet el is olvastunk. Az évforduló megünneplése gyanánt felkértem a legaktívabb, a kezdetektől velünk tartó klubtagokat, akik mindhárom eddigi fordulót sikeresen teljesítették (azaz alkalmanként a 3 közösen olvasott könyvből legalább kettőt mindig elolvastak és értékeltek) egy rövid interjúra. Mini-könyvklubhoz mini interjú dukál. :) Egyúttal ugyanezeket a klubtagokat szeretném díjazni is az itt látható vidám plecsnivel, ami tanúsítja kitartásukat és lelkesedésüket. Szeretném őket név szerint is kiemelni, hiszen megérdemlik a reflektorfényt. :)

Adri könyvmoly, AniTiger, Dexter79, Mariann, marslakócska,
Zsófi (és szerény személyem)

Fogadjátok szeretettel a válaszaikat az alábbi kérdésekre!

Hogyan mutatnád be magadat és/vagy a blogodat?

Adri könyvmoly: Egy csajszi, aki minden könyvet el akar olvasni. A várólistája hosszabb, mint a Kínai Nagy-fal. Minden stílusban olvasok, de legfőképpen fantasy műfajában. A blogom kicsit sem összeszedett. Érzésből, érzelmekből írom. Szeretek interjút készíteni írókkal, kiadókkal.

AniTiger: Magamat úgy mutatnám be, hogy: „Tessék, ő itt Anita. Anita egy kiöregedett adrenalinfüggő, aki elcserélte a gör- és jégkorcsolyáját egy egész nagy rakásnyi könyvre! Anita húsevő, kicsit őrült, kicsit komplikált, kicsit komoly, de szerethető, húszas évei végén járó élőlény. Magasságra aprócska, térfogatra nagyobbacska. Macskás, de kutyusa van, akiért odáig van.” Szóval Anita, vagyis AniTiger vagyok, a Hagyjatok! Olvasok! blog írója, aki azért kezdte el a blogot írni, mert rémes a memóriája. Kevés maradandó könyvélményem van, a legtöbb könyvre maximum a borítója vagy a címe miatt emlékeztem korábban, bennem maradt egy érzés - „mintha ezt már olvastam volna”. A blogon minden bejegyzés úgy van összerakva, hogy az idézetekkel, a képekkel, a kedvenc vagy egyéb kiemelt részekkel előhívja a memóriámból a regényt, amit az adott poszt taglal és lehetőleg mások is kedvet kapjanak az elolvasásához (vagy ne, ha nagyon rossz élmény volt).

Dexter79: Az olvasás számomra nem egy tevékenység, hanem egy életforma. Ha egy nap nem tudok könyvet venni a kezembe, akkor már nem érzem jól magam. Ezt sokan nem értik meg a környezetemben, de már belefáradtam, hogy magyarázzam, mert ezt érezni kell, nem lehet el vagy megmagyarázni.

Mariann: „Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is.” Vekerdy Tamás szavaival lehet találkozni mottóként nálam, a leírásban meg az szerepel, hogy olvasóblog könyvekről, fanfictiönökről :) 40 éves vagyok, három gyerekes anyuka, aki amikor éppen nem webáruház adminként tevékenykedik, akkor megszállottan olvas, meg értékel.

Zsófi: Hm... :) Egy néha szétszórt, saját bevallása szerint (mert jobban belegondolva ez talán nincs is így) mindenféle műfajú könyvnek esélyt adó olvasó lány, aki a hasonlóan dilis Anyukájával ír közösen könyves blogot. :)

Miért léptél be a Mini-könyvklubba? Mit vártál, és ehhez képest mit tapasztaltál a könyvklubban?

Adri könyvmoly: Nem tudom mit vártam igazándiból. Talán egy kicsivel több blog látogatottságot. Helyette kaptam egy jó kis csapatot, sok élményt, még több blogra látogatót, jó olvasmányokat, a kérdőívekkel sok fejtörést és derültséget a későbbi válaszok olvasása után. Na meg egy jó lehetőséget is a Mini-könyvklub által.

AniTiger: Őszintén szólva, mindig is tetszett a könyvklubhoz tartozás gondolata, mert az egyik kedvenc filmem A Jane Austen könyvklub, de magamtól nem jutott volna eszembe jelentkezni Vegazus Mini-könyvklubjába. 2015-ben egy áprilisi reggelen aztán kaptam tőle egy meghívást a klubba... éppen ráfrissítettem az oldalra, amikor jött a levélke, aztán vagy két - három órát töprengtem a belinkelt felhívása felett. Hogy jutottam az eszébe? Miért hívott meg? Hogy gondolhatja, hogy érdekel a romantikus témájú könyvklubja? Aztán úgy döntöttem, hogy belevágok, mert szimpatikus volt a csaj és - mint már írtam is - mindig is tetszett a könyvklubhoz tartozás gondolata. Nem hittem volna, hogy ilyen jó társaság alakul ki, ahogy azt sem, hogy a szervező személyében egy új barátra találok - máig az egyik legjobb ötletnek tartom, hogy elfogadtam a meghívást.

Dexter79: Először jó bulinak tűnt a tudat, hogy másokkal egyidőben ugyanazt olvassam. A második könyvklubnál meg már szerettem volna rávenni magam, hogy más, általam kevésbé ismert/szeretett műfajba is belefogjak. Az előző hónapot leszámítva mindent elolvastam.

Mariann: Mennyire legyek őszinte? :)) Akkor indítottam a blogot, tehát olvasóközönséget kerestem, meg érdekelt, hogy milyenek a könyves blogger társulások. A legérdekesebb rész az volt, amikor vagy közösen utáltunk egy könyvet (:D jóindulatú vagyok, igaz?); vagy amikor a csapat fele szerette, a másik fele meg nem. 

Zsófi: Nem volt semmi különösebb oka, csak megtetszett ez a közös olvasás.

Vegazus: Azért indítottam el a könyvklubot, mert nagyon rápörögtem az olvasásra, de hiányoltam, hogy nincs kivel megbeszélnem a friss olvasmányélményeimet. Reméltem, hogy találok hasonló könyvmolyokat, akik a közös olvasáson túl szívesen kitárgyalnák velem, hogy milyen gondolatokat ébresztett bennük a könyv. Arra számítottam, hogy maximum 4-5 ember jelentkezik majd, de valószínűbb, hogy inkább csak 2-3. Nagyon meglepődtem, hogy már az első három napon 9 jelentkező akadt, és végül pedig 15-en lettünk! Úgy éreztem, fel kell kötnöm a gatyámat, hogy ne égjek be ennyi lelkes klubtag előtt. :) A sok jelentkező miatt kicsit formálisabb lett a könyvklub, mint eredetileg képzeltem, hiszen egyszerre 10-15 fővel nem olyan egyszerű online párbeszédet folytatni. Folyamatosan gondolkodom azon, hogy hogyan lehetne a klubtagok közötti beszélgetést még inkább serkenteni és ezáltal a közösségi élményt növelni. Nem egyszerű kérdés, de dolgozom rajta... :)

Melyik közösen olvasott könyv tetszett a leginkább? Miért?

Adri könyvmoly: Egyértelműen Kleinheincz Csilla könyve volt a legjobb, mert varázslatos világba kalauzol el még varázslatosabb nyelvezettel.

AniTiger: Érdekes módon a rettegett romantikus körben volt két olyan könyv is, ami most egyből beugrott, mint lehetséges „legjobban tetszett közösen olvasott regény”... Mind az Ahol a szivárvány véget ér, mind az Eleanor és Park mély nyomot hagyott bennem, bár a leginkább az utóbbi könyv tetszett. Romantikus is volt, ifjúsági is, benne volt az első viszonzott kamasz szerelem összes olyan aprósága, amitől megdobban az ember szíve, mert visszaemlékezik a saját elsőire. Ha jól emlékszem, nem volt egy nagyon megosztó regény - a legtöbb klubtag szerette, aminek külön örültem. :D

Dexter79: A marsi (best of ever)

Mariann: Andy Weir: A marsija mindent visz, Mark humora letaglózó volt, ráadásul a csuda gondolta, hogy egy alapvetően ennyire fiús témájú könyv így le tud majd kötni. (pláne ritka alkalom, hogy ilyen jó filmet sikerült belőle forgatni) 

Zsófi: Az Eleonor és Park, ha nincs a könyvklub, akkor valószínű, hogy ez a könyv sosem kerül a kezembe, így viszont gazdagabb lettem egy kedvenc könyvvel.

Vegazus: Rettentő nehéz volt egyetlen egyet kiválasztani, mert semelyik könyv nem lett a kedvencem, de elég sok volt, amit szerettem, és/vagy sokat töprengtem még rajta utólag. Hosszas gondolkodás után végül arra jutottam, hogy talán A marsi tetszett mind közül leginkább, de éppen csak egy hajszállal marad le mögötte a Csokoládé. Mindkét regényt nagyon jól felépítettnek tartom, egy percet sem unatkoztam az olvasásuk közben, a szereplőket a szívembe zártam, és meglepetést is tartogattak számomra. A marsi mindemellett még nagyon humoros is volt. Persze nem lehet összehasonlítani őket, annyira különbözőek már csak témájukban is.

Melyik közösen olvasott könyv okozta a legnagyobb csalódást vagy meglepetést és miért?

Adri könyvmoly: Egyik könyv sem okozott meglepetést. Csalódást meg semmiképpen sem.

AniTiger: A Hó mint Hamu eléggé nagy csalódás volt stílusában, de mégis inkább a Metró 2033-at válaszolnám, mert a Metró 2033 egy zseniális univerzumban játszódik, de egy elképzelhetetlenül töketlen főhőssel. Artyomra úgy emlékszem, mint a legnagyobb mázlistára az irodalomban, ugyanis még egy karaktert, aki csak és kizárólag azért vergődheti át magát SIKERESEN és ÉLVE a könyvön, mert mindig újabb és újabb segítőket talál – én ilyet még nem pipáltam! Meglepő módon mégis iszonyatosan jó az egész Metró univerzum, isteni az egész világvége túlélés az orosz metró hálózatban, haláliak a kis állomásvárosok. Nekem még az egész horrorisztikus felhangja is tetszett, már amikor nem volt elnyújtva vagy túlírva, mert nem csak szegény Artyom miatt utáltam. Ezt a könyvet néha annyira untam, hogy az esti olvasásakor ráaludtam... :D

Dexter79: Pozitívat A marsi, negatívot talán a Metro 2033, mert borzasztóan vontatott volt, de a Csokoládé is csalódás volt.

Mariann: Még mindig az Ólomerdő, amit annyira akartam szeretni, mert nagyon becsülöm Csilla szókincsét, választékos modorát; de egyszerűen nem passzol most az életembe. Viszont tutira újra fogom olvasni :) 

Zsófi: A Tövisek Hercege.

Vegazus: Az olvasás után kiosztott pontszámban a Tövisek hercege kapta tőlem a legrosszabb értékelést (csupán 2 pontot), és bár ez a regény valóban meglepett és elborzasztott a brutalitásával, de így utólag visszagondolva úgy érzem, hogy az akkor 2,5 pontra értékelt Eleanor és Park gyengébb regény volt ennél. A Tövisek hercege ugyanis egy nagyon jól felépített világot tár elénk, ami rendkívül érdekes is, és a főhős komoly fejlődésen megy keresztül. Az Eleanor és Parkról viszont nem sok jót tudok elmondani. Alig történik benne valami, végig iszonyatosan nyomasztó (bár úgy tűnik, hogy a legtöbb könyvklubtagra nem volt ilyen hatással), nincs igazán kezdete és lezárása sem, és a fogalmazásmód se tetszett nekem. Kisebbségben voltam már akkor is a véleményemmel, valószínűleg most így van ez, de nekem tényleg nem tetszett ez a regény.

Van-e valami vicces anekdotád, vagy érdekes élményed a Mini-könyvklubhoz kapcsolódóan, amit szívesen megosztanál másokkal?

AniTiger: A legnagyobb élmény az, amikor Vegazussal kibeszélünk 1-1 regényt! A kedvencem az volt, amikor végre mindketten elolvastuk a Metrót - és kidühöngtem neki magamat pár levélben -, aztán valahogy beszélgetés közben olyan dolgokat említett, amikre nem is emlékeztem a könyvből! Beszélgetés közben kiderült, hogy annyira untam a vége felé, hogy konkrét részek maradtak ki nekem. :D Azóta se derült ki, hogy az agyam törölte vagy átugrottam, de iszonyat jó érzés volt átbeszélni / kibeszélni magamból a könyvet és nagyon jól esett megvitatni vele a hogyanokat, mikénteket, amiket egyikünk nem értett vagy nem emlékezett rá.

Dexter79: Nem vicces, de büszke vagyok rá, hogy 2 együtt olvasott könyvet is ajánlottam egy férfi kollégámnak, akinél sikert arattak. Hangsúlyozom a férfit, mert ugye itt nagyrészt hölgyek vannak. :)

Köszönöm szépen a válaszokat, és hogy velem tartottatok egy éven át!