Elgondolkodtató regény egy szokatlan társadalomról.
A történetből: Jonas nyugtalanul várja a tizenkettessé avatásának ceremóniáját, mert nem tudja elképzelni, vajon milyen munkára osztják majd be. Nem biztos benne, hogy örülni fog a kinevezésének, pedig az egy egész életre szól. Mikor eljön a nagy nap, kiderül, hogy őt bízzák meg a legfontosabb, legtiszteletreméltóbb feladattal: ő lesz az Őrző, aki megkapja az összes emléket a régmúltból. Olyan emlékeket, amikről a közösség tagjai semmit nem tudnak, nem is értenék meg, ám Jonas számára az emlékek által egy teljesen új világ nyílik meg.
Értékelésem: Nagyon érdekes volt a regény! Egy különleges világot ismerhetünk meg, ami valahol a távoli jövőben játszódik, mégis a miénkhez nagyon hasonló, csak sokkal szabályozottabb a társadalom. Kicsit amolyan Nagy Testvéres. Meglepően rövid a történet, mégis nagyon elgondolkodtató, hogy milyen áron jutottak el egy ilyen jól szervezett, békés világba, ahol mindenki boldog és elégedett. Hogy érdemes-e így élni, jobb, vagy rosszabb-e az ő életük a miénknél, és SPOILER: mi hogyan fogjuk kezelni majd a túlnépesedés problémáját. Ugyan nem volt szájbarágva, de szerintem a regény egyértelműen a túlnépesedésről és annak következményeiről szól.
Érdekes módon, amikor már kb. a 80 százalékát elolvastam a regénynek, akkor döbbentem rá, hogy én már láttam az ebből készült film végét. Aztán megfejtettem, hogy az nem is ez a film volt, de én erős hasonlóságot érzek a két történetben – mondom ezt úgy, hogy a filmnek tényleg csak a végét láttam. Spoileres, hogy melyik filmre gondolok és miért, ezért ezt is elrejtem. SPOILER: nekem egyértelműen a Pleasantville ugrott be, amiben szintén központi szerepet játszanak a színek és az érzelmek, ugyanis azok az emberek színesednek ki a történetben, akiknek érzelmeik lesznek. Gyakorlatilag itt is ez történik: az emberek annyira hasonlítanak egymásra külsőleg és belsőleg is, és annyira monoton, egyforma, érzelem- és ingermentes minden napjuk, hogy nem veszik észre, hogy színek is léteznek a világban, és mindent egyformán színtelennek látnak.
Tudok róla, hogy a regénynek folytatásai is vannak, és valamennyire talán érdekel is, de igazából tartok is tőle, mert megfosztja az embert a továbbgondolás lehetőségétől. Ezt most így teljes egésznek éreztem, azzal együtt, hogy rengeteg nyitott kérdés maradt. Érdekel, hogy az író milyen folytatást gondolt hozzá, de szerintem legalább ilyen fontos, hogy az olvasó mit képzel bele, hogyan rendezi el a fejében a történetet. Kíváncsian várom majd a többi Mini-könyvklubos véleményt is! :) Aztán lehet, hogy majd pár hónap múlva erőt vesz rajtam a kíváncsiság és elolvasom az író folytatását is.
Érdekes módon, amikor már kb. a 80 százalékát elolvastam a regénynek, akkor döbbentem rá, hogy én már láttam az ebből készült film végét. Aztán megfejtettem, hogy az nem is ez a film volt, de én erős hasonlóságot érzek a két történetben – mondom ezt úgy, hogy a filmnek tényleg csak a végét láttam. Spoileres, hogy melyik filmre gondolok és miért, ezért ezt is elrejtem. SPOILER: nekem egyértelműen a Pleasantville ugrott be, amiben szintén központi szerepet játszanak a színek és az érzelmek, ugyanis azok az emberek színesednek ki a történetben, akiknek érzelmeik lesznek. Gyakorlatilag itt is ez történik: az emberek annyira hasonlítanak egymásra külsőleg és belsőleg is, és annyira monoton, egyforma, érzelem- és ingermentes minden napjuk, hogy nem veszik észre, hogy színek is léteznek a világban, és mindent egyformán színtelennek látnak.
Tudok róla, hogy a regénynek folytatásai is vannak, és valamennyire talán érdekel is, de igazából tartok is tőle, mert megfosztja az embert a továbbgondolás lehetőségétől. Ezt most így teljes egésznek éreztem, azzal együtt, hogy rengeteg nyitott kérdés maradt. Érdekel, hogy az író milyen folytatást gondolt hozzá, de szerintem legalább ilyen fontos, hogy az olvasó mit képzel bele, hogyan rendezi el a fejében a történetet. Kíváncsian várom majd a többi Mini-könyvklubos véleményt is! :) Aztán lehet, hogy majd pár hónap múlva erőt vesz rajtam a kíváncsiság és elolvasom az író folytatását is.
Értékelésem: 4 / 5
A regény kapcsán írtam egy bejegyzést a könyvhöz kapcsolódó érdekességekről, beleértve a történet megfilmesítéséről. Ez ide kattintva érhető el: Érdekességek Az emlékek őre című könyvről .
The Giver (film, 2014): Megnéztem a könyv alapján
készült filmet is, és én elégedett vagyok vele. Persze vannak
változtatások, ez mindig elkerülhetetlen ilyenkor. Új szálak kerülnek
be, bizonyos dolgok kimaradnak, a végkifejletet drámaibbra veszik, stb.
De szerintem alapvetően jó feldolgozása lett a regénynek, mert nagyjából
ugyanazt az üzenetet adja át (mégha nem is teljesen), és élvezhető
is lett. Páromnak is tetszett a film, ő nem olvasta a könyvet. Szerintem ilyen egy jó könyvadaptáció.(Tervben van, hogy a fent említett, másik filmet is végignézzük.)
A könyvsorozat részei:
Az emlékek őre 1: The Giver – Az emlékek őre
Az emlékek őre 2: Gathering Blue – Valahol, messze
Az emlékek őre 3: Messenger – Hírvivő
Az emlékek őre 4: Son – A fiú
Hasonló könyvek:
|
|
|
|
Népszerű könyv lesz, már látom :)
VálaszTörlésén félek a filmváltozattól, az nem egy 12 éves fiú, aki a főszereplő :/
Nekem ennek ellenére tetszett a film, de ha nem nézed meg, akkor se dől össze a világ. :)
TörlésEz a Nagy Testvér dolog abszolút igaz rá, a hangszórós leteremtésen már első olvasáskor is csodálkoztam (bár nem annyira megalázó, nem névre szóló és emiatt nem érzem túl súlyosnak).
VálaszTörlésEléggé eltér a véleményünk a filmet illetően, emiatt nem volt kedvem újranézni... de örülök, hogy megnézted. Szerinted is akciófilmes lett? :))
Amúgy kíváncsi lennék, vajon mit gondolnak a többiek az első szánkós élmény után, aztán a 14. fejezetbeli után... bennem az első jobban nyomot hagyott, újraolvasáskor csak csodálkoztam a kellemetlen emléken. Totál kitöröltem az agyamból. :)
(OFF: A Pleasantville megy a "meg kéne néznem" -listámra.)
Bennem fel sem merült, hogy akciófilmes lenne a film. Pedig másnál is olvastam ma, ugyanezt a jelzőt használta a filmre. Kétségtelen, hogy picit akciódúsabb, de azért szerintem a közelében sincs egy akciófilmnek. :) Szerintem a hangulata az nagyon hasonló volt, mint a könyvnek, talán ezért is tetszett a film.
TörlésNa a Pleasantville-ről is értekezhetünk akkor majd, mi pár napon belül szeretnénk megnézni. :)
Ja egyébként úgy látom, a film nagyon megosztja eddig a társaságot. :)
Törlés(SPOILER a filmre nézve)
TörlésÉn csak a Meryl Streep fokozott megfigyelése és gyanakvása miatt érzem akciófilmesnek meg ugye az akciófilmekben kell egy nő a hős mellé... felnagyították ezt a bolydulásos szálat, illetve nem csak azt. Pörgősebb lett. Amúgy ritkán nézek akciófilmeket, mégis ez jutott eszembe róla először. :))
(Észrevettem. Érdekes, mennyien mennyiféleképpen látjuk, kíváncsi leszek a kérdőívre. :D)
Legalább valakinek tetszett a film :D Nem tudom, nekem olvasás után, borzalmasan pocsék adaptációnak tűnt. Gondoltam is, hogy az érdekességes posztod alá odaírom, talán kellett volna még várni a könyv megfilmesítésével pár évet, hátha a rendezők is rájönnek, hogy a könyv lényege pont nem a hősszerelmesszökésen van... :D
VálaszTörlésDe a könyvet imádtam :3
Szerintem nem azon volt a hangsúly (mármint a hősszerelmes szökésen). SPOILER: Hiszen a csaj nem is ment végül vele. SPOILER VÉGE Szerintem is megállta volna a helyét a film a szerelmi szál nélkül is, de pl. páromnak meg (aki nem olvasta a könyvet) pont a szerelmi szál tetszett leginkább a filmben. Ízlések és pofonok. :) A könyv mindenesetre eddig minden könyvklubtagnak tetszett. :)
TörlésNem ment vele, de végig mondták, sugallták, hogy és vissza fog érte menni. :D Mondjuk érdekelne, ha visszamegy a határon akkor az emlékek is visszatérnek hozzá, vagy ha egyszer kiengedte őket akkor ennyi.
TörlésAmúgy a szerelmes szál annyira nem is zavart volna, ha Ash-ből aki egy cuki srác nem csinálnak egy tahó parasztot :D