Dorian Gray arcképe

Régies, de ma is értékeket hordozó történet a bűnről és a romlatlanságról.

A történetből: Dorian Gray fiatal, ártatlan szépség, aki a festő, Basil kedvenc modellje, ihletének forrása. Dorian azonban hamarosan Basil barátjának, Lord Wottonnak a hatása alá kerül, aki meggyőzi róla, hogy csodálatos fiatalsága tiszavirág életű csupán, és most kell még kiélveznie, amíg tart. Doriant megfertőzi ez a gondolat, és elátkozza Basil festményét, melyen immár mulandó fiatalságát látja. Léha életet kezd élni, és csak egyre mélyebbre süllyed a bűn útjain, miután észreveszi, hogy Basil festménye megváltozott.

Értékelésem: A regény elejével nehézkesen haladtam. Érdekesek voltak ugyan a filozófiai eszmefuttatások a szépségről és a mulandóságról, de kicsit talán túl hosszú volt ez a rész, ráadásul nehezítette az olvasást a régies nyelvezet, és a körülményes, cikornyás mondatok. Ahogy haladtam előre az olvasással, úgy azonban egyre jobban és jobban tetszett a regény. Egyrészt a cselekményleírásoknál már egyszerűbbek voltak a mondatszerkezetek, másrészt pedig beindult a történet. Kicsit sajnáltam, hogy Dorian bűnei félig-meddig homályban maradnak, de valahol tetszik is ez, hogy az olvasó fantáziájára van bízva, milyen szörnyűségeket követhetett el.

A történet vége számomra kifejezetten katarktikus volt, holott valami hasonló lezárásra számítottam. Mégis nagyon magával ragadott. Nagyon erős spoiler: Talán azért, mert amikor rájött, hogy a jó útra térése is önös szándékú, és csak úgy nyerhet igazi bűnbocsánatot, ha felvállalja, és magára veszi korábbi tetteinek terhét, akkor a festménybe döfött késsel szimbolikusan is saját magát szúrta le, hiszen annak a rengeteg bűntettnek a súlyát nem lehet máshogy elviselni, és nem lehet másként feloldozást nyerni alóluk, csak ha saját életének vet véget. Az ártatlan, fiatal éne megszűnt létezni, a bűnökkel terhes, idős mása pedig képtelen volt szembenézni önmagával. Ez legalábbis az én értelmezésem. :)

Ajánlom mindenkinek a könyvet!

Értékelésem: 4 / 5

Oscar Wilde életéről, valamint a regény két változatáról az alábbi bejegyzésben írtam: Oscar Wilde (klikk ide!).

Jelenet a Dorian Gray (2009) című filmből

Film: Megnéztem a 2009-es filmet (Dorian Gray) egyik este, és szerintem egész jó volt. Nem tudom, miért kapott olyan alacsony pontszámot imdb-n. Úgy éreztem, elég sok eltérés van a könyvhöz képest, de AniTigerrel megfejtettük, hogy a regény két változata (képmása – ami az eredeti változat, ahogy Oscar Wilde először megírta, és arcképe – a második kiadás, amire Wilde átírta az erős kritika nyomására) nagyon eltér egymástól a végkifejlet indítékait illetően. Egész más hatása van a kétféle befejezésnek. A cselekményben is akadnak eltérések, a film pedig a két verziót vegyíti: van amit az egyikből, van amit a másikból vett át, tehát tulajdonképpen nem is tér el annyira a regény(ek)től. Ilyen szempontból tehát szerintem elégedettek lehetünk vele.

Emellett a mai igényekhez igazították kissé, értem ez alatt, hogy pörgősebb a cselekmény, nem ül le a sztori, nagyon szemléletesen ábrázolták Dorian léha életét, amire a könyvben csak homályos utalások vannak. Itt-ott pedig kicsit (de tényleg csak kicsit) horrorisztikusra vették. Egy teljesen új szálat (szereplőt) is belevettek, szerintem ez mondjuk fölösleges volt, de tulajdonképpen ez se baj. Összességében én elégedett vagyok a filmmel, főleg hogy már tudom, hogy amit korábban eltérésnek hittem, valójában a  könyv másik verziójából származik.

Hasonló könyvek:

Az emlékek őre

Drakula gróf válogatott rémtettei

Szólít a szörny