A Mini-könyvklub interjúja J. Goldenlane-nel

A negyedik Mini-könyvklub keretein belül júniusban a Napnak fényét olvastuk J. Goldenlane-től, azaz Goldman Júliától. Ennek apropójából megkértük az írónőt, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre, és szerencsénkre ő örömmel vállalta a felkérést. A regény elolvasása után össze is dobtuk a kérdéseinket a könyvklubtagokkal. Fogadjátok szeretettel a válaszait!

J. Goldenlane az idei Könyvhéten

J. Goldenlane: Mindenek előtt köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok a regénynek, és beválasztottátok a Mini-könyvklub negyedik fordulójába. Különösen azért köszönöm, mert ahogy a kritikákból láttam, ezzel a könyvvel sokan kiléptek a komfort-zónájukból, amit én külön áldozatnak értékelek, bár tény, tanulni sokat lehet az efféle kalandokból. Olvasóként is, íróként meg még inkább. Én legalábbis néha csodálkoztam az értékeléseket olvasva, hogy nekem idegen nézőpontokból mennyire másként is néz ki ez a regény, amiről pedig azt hittem, hogy elég jól ismerem.

Az nagyon megnyugtatott, hogy mindenki kiemelte (még aki nem jutott túl a Prológuson, az is!), hogy van humorom. Ez nekem fontos, talán ez a legfontosabb, szeretnék nevettetni, lehetőleg nem a tortadobálás színvonalán. Szeretném, ha az olvasóim jókat mosolyognának, szeretnék egy kis könnyed optimizmust felmutatni, és azt hiszem, ez a Napnak fényében sikerült. Köszönöm, hogy ebben megerősítettetek, ez jót tesz az ember önbizalmának!

Mini-könyvklub: Mi köszönjük, hogy megajándékoztál bennünket ezzel a regénnyel, amit aztán kiválaszthattunk a közös olvasásra. Sokunknak okoztál vele vidám perceket. Az első kérdésünk az lenne, hogy miért éppen Kínában játszódik a Napnak fénye? Van valami különösebb dolog a háttérben vagy egyszerűen csak róluk tudod elképzelni, hogy hasonló helyzetbe kerülhetnek? 

Kellett egy teljhatalmú császár. Azt szerettem volna, ha egy csomó szereplőnek magától értetődő, hogy őfelsége magasan felettük áll, a parancsainak engedelmeskedni kell, és a felsőbbrendűségét senki sem kérdőjelezi meg, legfeljebb a személyét. De még a merénylők is leginkább csak egy új uralkodót akarnak, nem pedig magát a császárság intézményét változtatnák meg. Hol lehetne ez valószínű, méghozzá itt a Földön, egy nem túl távoli jövőben? Világos, hogy ehhez egy olyan nép kellett, amit nem érintett meg a francia forradalom szele, és ezzel kizártuk Európát, Amerikát és Ausztráliát. Marad Afrika és Ázsia, de Afrikban nincsenek jelenleg erős országok, amik változatlanul túlélhetnek egy atomháborút. Ázsiából meg hagyományosan két nagy egyeduralkodós birodalom ugrik be az embernek: Kína vagy Japán. De a Napnak fénye világában a japán szigeteket elnyelte az átlaghőmérséklettel együtt emelkedő óceán, tehát marad Kína. 

Azaz azért választottam Kínát, mert tulajdonképpen nem választhattam mást, és mint ahogy a kritikák egy része meg is jegyzi, nem azon volt a hangsúly, hogy Kína, hanem azon, hogy császárság. 

Persze, ettől függetlenül törekedtem rá, hogy ne csak címkékben legyenek keletiek a szereplők, hanem gondolkodásmódjukban is, és ebben segített, hogy öt éven át kung-fuztam, meg amúgy is, érdekel a távol-kelet. Viszont sok külsőséget direkt elvetettem, tekintve, hogy mégis a jövőben vagyunk, és két évszázad illetve egy atomháború elég sokmindent megváltoztathat. Például több utalás is van rá, hogy a háború után mindenfelől érkeztek menekültek Kínába, akik nyilván hozták a maguk kultúráját. 

Egyébként sem szeretem, amikor a sci-fikben a messzi jövőbe változtatások nélkül belevetítik a messzi múltat. Az egyszemélyi vezetésnek töretlen a hagyománya Kínában, ma is az van, de a régi birodalmi Kína nem térhet vissza a jövőben változatlanul. A világ fejlődik, nem körben jár! 

Forrás: Scribd

Miért Sicc úr lett a kulcsfigura? Illetve hogyan jutott az eszedbe a chipes, agyi paneles macska (és ember) ötlete? 

Ismeritek a Shadowrun szerepjátékot? A kilencvenes években játszottam vele, és most, pár éve, hogy kijött egy új kiegészítő, a régi haverokkal ismét kipróbáltuk. Csak ami a múlt évezredben még menő volt, az mára röhejesen elavulttá vált. Még hogy agyi beültetés, aminek következtében vezetékek lógnak ki az ember fejéből, és kötik be a számítógépbe az agyát! Wifi, haver, ha már mindenáron csatlakozni akarsz valahova, de minek is a jövőben külső számítógép, amikor már mai technológiával léteznek maréknyi okostelefonok! Tehát ebből jött a direktlink ötlete, és aztán valahogy találkozott az atomháborúval. 

Sicc úr meg csak úgy besétált a történetbe, és első ránézésre kulcsszerepet követelt magának. Úgyhogy ő lett az első mesei utalás (Hamupipőke és Aranyhaj előtt): Alice-t a fehér nyúl vezette el Csodaországba, Ticcát meg a fekete macska. 

Amennyiben szerepet (vagy karaktert) kéne választanod a regényben, akkor mi, vagy ki lennél? Agyi paneles macska, eltévedt császár, "A" kategóriás kémnő, iskolakerülő tinédzser vagy…? 

Medve! Én Medve szeretnék lenni. A klasszikus keleti mester-tanítvány kapcsoltban Medve válik Ticca mesterévé (vagy inkább Ticca válik Medve tanítványává), és ez egy roppant kényelmes szerep, már amennyiben az ember tényleg bír azokkal a képességekkel és tudással, melyek jó mesterré teszik. Továbbá lássuk be, én már fiatal titán nem lehetek, de a bölcs öreg pozíciót még megcélozhatom! 

Forrás: tumblr

Ha nem lenne illegális, és lenne rá lehetőséged, vennél magadnak agyi, vagy más robotikus beültetést, hogy felturbózd magad? 

Betegség esetén gondolkodás nélkül cseréltetném ki bármelyik részemet kiberszervre, de gondolom ezzel mindenki így van, kivéve akik annyira bigott gépellenesek, hogy hagyják meghalni rákban a lányukat. Ha viszont kényszermentesen, csak úgy választhatnék… A fizikai erő nem érdekel, de nagyon remélem, hogy össze merném kaparni a bátorságomat egy direktlinkre! Azt élvezném! 

A Napnak fénye után megjelent a Holdnak árnyéka, és most várjuk a Csillagok szikráit is. Van terved egyéb égitestekre is? 

A csúcson kell abbahagyni, és ugyan hova lehetne magasabbra jutni a csillagoknál? Úgyhogy én itt kiszállok a projektből. Ennyi. A Csillagok szikrái amúgy is túl hosszú lett, két kötetben fog megjelenni, tehát négy könyvgerincnyi időt töltöttem ebben a világban, és ez egy kicsit sok nekem. Beleuntam, most jöjjön valami új, valami érdekes… 

Volt már szó számtalan folytatásról: farkastestvér, jósnő, balhék – van már valami konkrét terv a sorrendre, hogy melyik mikor várható? 

Forrás: AliExpress

Jó lenne, ha lenne konkrét terv, de mint ahogy Lin megállapítja: Ticca terv szerint eltér a tervtől. Én meg már tervezni sem merek. Az jön, ami meg akar íródni. Régóta szeretnék egy Rómában játszódó történelmi regény írni, talán most összejön. Régóta szeretnék steampunkot írni, az állítólag manapság még divatos is. Továbbá régóta ígérgetem a fent említett folytatásokat, és ezen felül is itt van előttem a teljes világ, valamiből csak sikerül ismét ihletet meríteni! 

Az ütemezés amúgy megvan. A Delta évenként kiad egy-két második kiadást a régi regényeimből, beleértve a novellás kötetet, és a még sehol meg nem jelent, de a netről letölthető Vizek sodrásában-t is. Én meg évente írok egy újat. De ez csak a mennyiség, címeket ne kérdezzetek! 

Népszerű íróként biztos meglepnek az olvasóid időnként valami ajándékkal. Mi volt a legemlékezetesebb rajongói ajándék, amit valaha kaptál? 

Ti lelkes olvasóként ajándékokat szoktatok adni a kedvenc íróitoknak? De jó nekik! 

Amúgy persze kaptam apróságokat, pl egy kisangyalt (nem tudom, mire akartak vele célozni), de inkább olyan alkalmak ragadtak meg bennem, hogy valaki Goldenlane-idézetes pólóban jött dedikáltatni. Máskor meg egy vödörben(!) hoztak könyveket, szépen kipárnázva, hogy ne sérüljenek. Hiába, a Goldenlane-összes nem fér el átlag-hátizsákban! A legutóbb pedig valaki farkasfüleket akart nekem venni, csak éppen nem volt kapható. Pech! 

De azért a legjobb, amit kaphatok, az a jó kritika. Amikor valaki azt írja, hogy jól szórakozott a regényemen. Akkor úgy érzem, nem csak a magam örömére írogatok, hanem csináltam valami hasznosat, és ez megfizethetetlen! 

Dedikálás a könyvhéten. Balra: J. Goldenlane, középen:
egy lelkes olvasó, jobbra: Gaura Ágnes vámpír-műfogsorral

Gondoltál-e már arra, hogy Gaura Ágnessel közösen regényt írj? 

Gaura Ágnes nagyon jó arc, imádom! A regényei is kellemesen groteszkek, és például agyatlan beszólásokban egyszerűen verhetetlen! Ha közösen írnánk könyvet, ami mindkettőnk erősségeit ötvözi, az tuti jó regény lenne. Ezzel együtt sem hiszem, hogy valaha együtt fogok vele dolgozni. Nem a személyével van bajom, hanem én vagyok egy antiszociális állat, mindenféle csapatmunkára totálisan képtelen. 

Amúgy is, az, hogy valaki mindössze beleolvas egy készülő regényembe, az nagyjából olyan fokú intimitás számomra, mintha a bugyimban kotorászna. Ezt anno a szüleim tehették meg, pelenkázás közben, mostanában meg már csak a férjemnek szoktam hagyni. Ők hárman viszont semminemű affinitást nem mutatnak a regényírás irányába, azaz maradok magányos író. 

A megjelent könyveid sorából kicsit kilóg a Balogh Diánával közösen írt Kedvcsináló szakácskönyvetek. Hogyan jött ennek az ötlete? Ennyire szeretsz sütni-főzni? 

Amikor Diána megkeresett, akkor már évek óta nem írtam. Konkrétan attól féltem, hogy soha többet ebben az életben nem fogok írni, holott mindössze arról volt szó, hogy két kisgyerek mellett nem volt rá erőm. Ez így utólag világos, akkor viszont mély pánikban leledztem, és egy szakácskönyv még mindig sokkal jobb, mint a semmi. Meg éreztem benne kihívást, tekintve, hogy egyáltalán nem tudok és nem is szeretek főzni. Nem is én írtam, hanem egy hivatásos szakács, én csak stilizáltam. 

Tehát belevágtam, megcsináltuk, és ennyiben maradt. 

Külön szépsége az esetnek, hogy amikor már elvállaltam, utána estem harmadszorra teherbe. És a negyedik hónap táján már az „olaj” szó kiejtésétől elfogott a hányinger. Képzelhetitek, mennyire élveztem a Frissensültek fejezet stilizálást! 

Szoktál-e zenét hallgatni írás közben, és ha igen, milyen zenei műfaj a kedvenced? 

Imádom a zenét, egy ideig énekeltem Vox Novában, és minden jó dallam azonnal megragad a fejemben. Nem egyszerűen szoktam zenét hallgatni írás közben, de zene nélkül nem tudok írni. 

Tessék, ez ment végtelenítve a Napnak fénye írása közben:

Attól tartok, elég vegyes, és nem feltétlenül mutat jó képet rólam, de én se könyvben, se dalban nem nézem a műfajt vagy az irányzatot, a lényeg, hogy tetszik, vagy nem. Akkor éppen ezek tetszettek. Kedvencem ezek közül is a Let it Rock! (Ticca és Lin erre a zenére zúz a siklóval), a Stolen Dance (erre táncol a császár és Aisha), a White Rabbit (Sicc úr dala, lásd a második kérdést) és a Mondo Bongo (ez csak úgy, a film hangulatáért)

(Elnézést a kép formátumért, ha valaki meg tudja mondani, hogyan lehet a Media Playerből szövegként kiszedni egy lejátszási listát, akkor megköszönöm, és meg is csinálom)

Forrás: deviantart: GorosArt

Mi a véleményed a Youtube-ról, használod-e, és ha igen, mire?

Imádom a globalizációt, imádom a gépeket, nem hiszek benne, hogy a „túl sok számítógépes alkalmazás” nagyobb bajt okozhatna, mint a „túl sok emberi hülyeség”, és általában, hiszem, hogy előre haladunk. A Youtube ennek a haladásnak egyik csinos kis mérföldköve. Lehetne élni nélküle, de szarabbul.

Vagy nem ez volt a kérdés?

Ha azt kérdezitek, pl fizettem-e a letöltött zenékért, akkor csak terelni tudok, mely szerint néztem mellette a reklámokat, tehát valahol valaki tuti kapott pénzt a kattintásért.

Vagy bloggereknek inkább az érdekes, hogy mi a véleményem a vloggerekről? Csak ami a könyvolvasás és a filmnézés viszonyáról, mindkettőnek megvan a maga előnye, megélhetnek egymás mellett.

Vagy hogy konkrétan mit nézek youtube-on? Szeretem a home-made fizikai kísérleteket, van belőlük pár látványos és hasznos. A háztartási gépek használati utasítását el tudom olvasni, tehát azoknak a megfilmesített változatára nincs igényem, de pl a „hogyan barkácsoljunk a sufniban időgépet használt műanyag palackokból és gémkapocsból” típusú agymenéseket kedvelem.

Ezzel megválaszoltam a kérdést? Ha még mindig nem, akkor pontosítást kérek!

Azt hiszem, megkaptuk a választ a kérdésünkre. Nagyon szépen köszönjük, hogy időt szakítottál ránk és lehetőséget adtál erre az interjúra. Igazán szórakoztató válaszokat kaptunk. További sikereket kívánunk a regényeidhez, és izgatottan várjuk a Csillagok szikráit!