Aging Backwards

A rendszeres testmozgás fontosságáról.

A könyvről: Miranda Esmond-White az Esmonde technique edzésforma kifejlesztője, megalapítója és népszerűsítője Kanadában és az Egyesült Államokban. Az edzésprogram hatékonyan ötvözi az aerobic, a pilates, a jóga, a balett és a tai-chi elemeit, és kifejezetten nagy hangsúlyt fektet az izmok nyújtására. Az edzésprogram napi harminc percet igényel, és nemcsak erősíti és nyújtja az izmokat, hanem a különböző fájdalmakat (pl. hátfájás) is megszünteti. Az edzésprogram Classical Stretch néven már több mint 10 éve a tévében is követhető a tengerentúlon, és mára már hatalmas népszerűségnek örvend, rengetegen edzenek vele otthonaikban. A nagy siker hatására már Európában is egyre több ország fitnesztermeiben tartanak Classical Stretch edzéseket.

Véleményem: Eleinte nem akartam erről a könyvről írni a blogomra. Nem azért mert nem illik igazán a profilomba – hiszen javarészt regényeket szoktam olvasni –, hanem elsősorban azért, mert személyesnek érzem a könyvhöz fűződő történetemet. Márpedig aki egy ideje követi a blogomat, az tudja, hogy nem szoktam személyes hangvételű bejegyzéseket írni. A másik, bár gyengébb indokom az volt, hogy úgy éreztem, nincs is túl sok gondolatom magáról a könyvről. Nem is olvastam teljesen végig, hiszen a közepét átugrottam. Amikor befejeztem a könyvet, még akkor is úgy gondoltam, hogy nem fogok a blogra írni róla. Hogy miért gondoltam mégis meg magam? Pontosan nem tudnám megfogalmazni, de akkor történt, amikor pár mondatban megpróbáltam összefoglalni a könyv legfőbb gondolatait a páromnak, aki végül közölte, hogy szívesen tornázna velem. Teljesen ledöbbentett ez a meglepő, de igencsak kellemes fordulat. Nyilván nem az a 4-5 mondatom hozta meg számára ezt a változást, ez inkább csak az utolsó lökést adta meg neki, de mégis olyan jelentősnek érzem ezt a pozitív fordulatot, hogy elhatároztam, mégis írok róla.

Miranda Esmonde-White – Forrás: tpt

Íme röviden, hogy hogyan is kerültem kapcsolatba ezzel az edzéssel: egy darabig külföldön éltem és az anyagi helyzetem nem engedte meg, hogy edzőterembe járjak. Akkor ezt nagyon sajnáltam, de most már kifejezetten örülök neki, hogy ilyen drágák voltak a fitneszbérletek és kénytelen voltam más megoldás után nézni. Az albérletemben a tévén sok csatornára volt előfizetés, így jobb híján ott kerestem tornaprogramot (pedig nem volt túl jó véleményem a tévétornáról, olyan idétlennek tartottam az egészet). Így találtam rá a Classical Stretch-re. Már az első alkalommal, mikor kipróbáltam, megtetszett, és a rendszeres tornázások során egyre jobban elmélyült a rajongásom ez iránt a mozgásforma iránt. Úgy éreztem, és ez azóta se változott, hogy végre megtaláltam azt a sportot, amit nekem találtak ki, amit igazán élvezek, szívesen csinálom, és hiányérzetem van, ha kihagyok néhány napot. Korábban semmilyen sportnál nem éreztem így. Ha hiszitek, ha nem, ezeket a gyakorlatokat tényleg élvezet csinálni, nemcsak az edzés után önti el az embert a jó hangulat, hanem már közben is! Ráadásul külön öröm volt, hogy tényleg csak annyi idő megy el vele, amennyit edzek, nem kell odautaznom egy fitnesz terembe, átöltözni, letusolni utána egy idegen helyen és hazamenni.

Miután visszajöttem Magyarországra, folytatni akartam az otthoni edzéseket és be is szereztem hozzá néhány DVD-t (bár itthonról ez nem volt egyszerű). Több-kevesebb sikerrel sikerült folytatnom, időnként hosszabb kihagyásokkal, de mindig újra visszatértem Miranda gyakorlataihoz. Egy ideje már reggel tornázok, nem munka után, és ez sokat segít abban, hogy tényleg rendszeres legyen az edzés, kevesebb alkalom maradjon ki.

Lélegzetelállítóan gyönyörű helyeken veszik fel az edzéseket
Forrás: Wisconsin Public Television

Egy-két éve jelent meg Miranda könyve, és már akkor is izgatta a fantáziámat, de csak mostanában sikerült beszereznem. Az eleje nagyon tetszett, amikor arról írt, hogy hogyan is indult az egész, honnan jött az ötlet egy új edzésforma kialakításához, milyen szempontokat vett figyelembe, miből építkezett, hogy orvosi szaklapokat bújt, és orvosokkal konzultált abból a célból, hogy minél jobb és hasznosabb mozgásprogramot készíthessen. Megtudtam, hogy mi a fő különbség az Esmonde technique és más sportok között: míg a legtöbb edzésprogramnál az izmokat úgy erősítik, hogy megrövidítik azokat (pl. felülésnél vagy súlyemelésnél összepréseljük az izmot), addig az Esmonde technique elsősorban megnyújtott állapotban erősíti az izomzatot. Aki kíváncsi rá, hogy ennek milyen előnyei vannak, az olvassa el a könyvet. :)

Nagy részletességgel megtudhatjuk a könyvből azt is, hogy mi történik az izmokkal akkor, ha hosszú ideig nem használjuk őket, és hogy milyen előnyei vannak a rendszeres és a minden izmot átmozgató tesmozgásnak. Ezenkívül az ízületek, csontok, porcok, stb. biológiai hasznát, működését is megismerjük, valamint azt is, hogy milyen következményei vannak a sérüléseiknek. Bevallom, ez a része volt az, amikor egyre inkább elkezdtem unni a könyvet. Mert érdekel ugyan a téma, de nem ilyen részletességgel, ahogy itt olvashattam róla. Végül át is ugrottam a könyv közepét, és odalapoztam az utolsó nagy fejezetre, ahol különféle gyakorlatok leírását olvashatjuk fotókkal illusztrálva. Ezek számomra már nem voltak ismeretlenek, de jó volt hozzáolvasni, hogy melyik mozgássor pontosan mit erősít, milyen problémák, fájdalmak esetén jelenthet segítséget, vagy hogy melyikkel lehet bizonyos egészségügyi problémákat, mint például a csontrikulást, megelőzni.

Forrás: A Gal Needs...

Néhány a legfontosabb gondolatokból, amiket páromnak is említettem:

1. Az izomzatából évtizedenként 7-8%-ot veszít mindenki, aki időnként ugyan edz, de rendszertelenül, míg a rendszeres testmozgást végzőknél ez 2-3%-ot tesz ki. Ez azt jelenti, hogy a kevés mozgást végzőknek 60 éves korukra az izmok sejtjeinek 25%-a tűnik el, míg a rendszeresen sportoló embereknél ez csupán 8%. Elég jelentős különbség, ugye? És az évek múlásával ez még tovább romlik. Valószínűleg senki nem akarja, hogy időskorára annyira legyengüljön, hogy segítség nélkül már az ágyból vagy a székről se tudjon felkelni.

2. Fontos, hogy mind a 620 izmunkat megmozgassuk és erősítsük az edzések alkalmával, mert amelyik izmot rendszeresen elhanyagoljuk, az lassanként elgyengül, a sejtek elhalnak benne, és ez végül fájdalomhoz vezet. A hétköznapi mozgások során (pl. felállunk a székből, vagy leveszünk a polcról egy edényt) nemcsak egy-egy izmot használunk, hanem az izmok egy teljes láncolatát. Ha csak egyetlen izom is sérült, vagy gyenge a láncból, az a többire is hatással lesz, ezért egyetlen izom az ilyen egyszerű mozgásokat is megnehezítheti, és a test egészen más területein is fájdalmat okozhat. Éppen ezért, ha valaki csak futni jár el, vagy csak súlyokat emel, akkor csak bizonyos izmait edzi (a futó a lábizmait, a súlyzózó pedig csak kiemelten néhány nagyobb izmot), ezért figyelnie kellene arra, hogy másféle sportot is végezzen, ami a többi izmot is célba veszi.

3. Fájdalom esetén hajlamosak vagyunk kímélni magunkat és pihentetjük a fájó testrészt, hogy legyen ideje meggyógyulni. Ez a legtöbb esetben téves hozzáállás, ami nemcsak hogy nem hoz megoldást a problémára, hanem sokszor még árthat is. Késszúrás szerű fájdalom esetén valóban nem szabad erőltetni az edzést, de a többi esetben a kímélő mozgás általában éppen hogy segíti a mielőbbi gyógyulást.

Rengeteg más hasznos tudnivaló és tanács van még a könyvben, de számomra ezek voltak a legfontosabb gondolatok, amiket megjegyeztem. Hasznos lehet még másoknak az a gondolat is, hogy sosem késő elkezdeni! Igaz, hogy minél hamarabb rászoktatjuk magunkat a rendszeres mozgásra, annál jobban járunk, de nincs olyan, hogy valaki már túl öreg lenne ahhoz, hogy belefogjon. Rengeteget tehet a saját egészsége megőrzéséért mindenki, kortól függetlenül! Még a nagymamák és a dédpapák is, akkor is, ha eleinte csak a széken ülve tudják elvégezni a feladatokat.

Ha csak egy embernek meghoztam a kedvét a rendszeres, teljes izomzatot átmozgató testmozgáshoz, már megérte megírnom ezt a bejegyzést.